Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Klaus-Dietrich Schunk: Az ószövetségi próféták eszkatológiája s annak átalakulása a fogságban és a fogság utáni időkben

zá problémánkhoz: egyrészt újra leszögezi, a Jer 23-hoz hasonlóan, hogy az eszkatológikus uralkodó, mint király, igazi uralkodó lesz majd; szamáron lovagol mint uralkodói hátasállaton (v. ö. 1 Kir 1,33) és diadalmaskodik minden ellensége fölött - ha az eddig "szegény"-nyel fordított héber ana- sző (= diadalmaskodni) uj levezetése igaz. Másodszor pedig arról tanúskodik ez a szöveg, .hogy az uralkodó uralma az eszkaton- ban kiterjed majd az egész világ fölé. Vajon összeegyeztethető-e ez a mi eszkatonról alkotott elképzelésünkkel?Azt hiszem, hogy igen, mert ennek az uralkodónak a világot átfogó uralma nem zárja ki, hogy a már eszkatonban élő egzisztenciáju emberek mellett világszerte legyenek olyan emberek is, akik nem állnak az eszkatonban, mint ahogy ezt már Mi 5,6-8 is világosan bizonyitja. A föld végéig terjedő uralmat akkor értelmezzük helyesen, ha utalást látunk benne arra, hogy szerte a világon lesznek majd olyan emberek, akik az eszkatonban és az eszkaton uralkodójának irányítása alatt élnek.Olyan közlés ez, melynek igazát az ökumenizmus korában teljességgel elismerhetjük.

Szabad legyen ezennel eddigi fejtegetéseim fő téziseit úgy tekinteni, mint amelyek igazolást nyertek. Az eszkaton az 6- szövetség fogság előtti prófétáinak értelmezése szerint megtalálható mindenütt, ahol az eddigi léttel való mély szakitáson túl egy egészen uj, más lét kezdődik és valósul, és ez független az időkategóriáktól. De mi lesz akkor az olyan jól ismert, sőt fontos elképzelésekkel, mint utolsó Ítélet feltámadás, és örök élet? Ennek a kérdésnek megválaszolása elvezet bennünket a fogság alatti ill. utáni időbe és ahhoz a fordulathoz, melyen keresztülment ebben az időben az eddig bemutatott, fogság e- lőtti eszkatonról alkotott elképzelés.

176