Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Élő imádság
meg kell tanulnunk, hogy előzetesen szerzett ismereteink indítanak arra, hogy Oelé álljunk. Mindezek az ismeretek értékesek és jelentősek, de ha nem haladunk tovább, akkor kísértetiessé, fantomszeriivé válnak, amelyek már nem a valóságos életben mozognak, hanem emlékek, emlékekből viszont nem élhetünk. Embertársainkkal való kapcsolatainkban személyiségünknek csupán egyetlen oldalával fordulunk a másik személy egy bizonyos oldalához. Ez lehet hasznos, ha a kapcsolatteremtés egy módját jelenti, de lehet rossz is, ha azért tesszük, hogy a másik személy gyengeségét kihasználjuk. Istenhez is a hozzá legközelebb álló oldalunkkal fordulunk, reménységgel és szeretettel. Soha sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Istennek nem egyetlen oldalával, hanem egész teljességével találkozunk. Amikor imádkozni kezdünk, azt reméljük, hogy Isten jelenlétét fogjuk tapasztalni, hogy imádságunk, ha nem is párbeszéd, de legalább beszéd lesz egy olyan Valakihez, aki hallgat minket. Félelemmel gondolunk arra, hogy talán egyáltalán nem fogjuk érezni e jelenlétet és a semmibe beszélünk, ahol nincs senki aki meghallgatna, válaszolna, érdeklődne irántunk.- Ez azonban pusztán szubjektív érzés, mert ha összehasonlítjuk imádságos tapasztalatunkat hétköznapi, emberi kapcsolatainkkal, észrevesszük, hogy valaki például nagy figyelemmel hallgatja mondanivalóinkat, mégis az az érzésünk támad, hogy hiába fecséreljük a szót. Imádságunk mindig eljut Istenhez, de nem mindig kap örömben és békében választ. Amikor arról beszélünk, hogy Isten elé állunk, azt képzeljük, hogy itt állunk mi, és ott áll az Isten, rajtunk kívül. Ha Istent fent, előttünk, vagy körülöttünk keressük, soha sem fogjuk megtalálni. Aranyszáju Szent János azt tanítja, hogy "keresd meg lelked legbenső szobájának ajtaját, és rájössz, hogy ez az ajtó vezet a Mennyek Országába”. Szíriái Szent Efrém tanítása szerint Isten, amikor az embert megalkotta, legmélyebb részébe rejtette el a Mennyek Országát, az emberi életnek pedig az a feladata, hogy elég mélyre ásva rátaláljon a 157
