Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

Mégis gyakran ahelyett, hogy Isten akaratának teljesüléséért imádkoznánk, igyekezünk meggyőzni Ót, hogy a mi kívánságunk szerint cselekedjen. Az ilyen imádságeredménye le- het-e más, mint kudarc?

Bármilyen jől is imádkozunk, minden pillanatban tudatában kell lennünk, hogy legjobb gondolatunk is lehet rossz. Bármilyen őszinték, bármilyen igazságosak a szándékaink, bármilyen tökéletesek is tudásunk fényében, egy adott pillanatban minden imádság rosszra fordulhat, éppen ezért, miután mindent elmondottunk, amit Istennek mondani akartunk, hozzá kell tennünk Krisztus szavait a Getszemáni kertben: "Mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te" (Mt. 26,39). Ugyanilyen szellemben igénybevehetjük a szentek közbenjárását is: átadjuk szándékainkat, melyek jók, de rájuk bízzuk, hogy ők fogalmazzák meg azokat Isten akaratával egyetértésben, a- melyet ismernek.

"Kérjétek és adatik nektek" (Mt. 7,7). Ezek a szavak tövisként hatnak a keresztény tudatában, nem fogadhatók el, de vissza sem utasíthatók. E szavak elutasítása egyet jelentene Isten végtelen jóságának megtagadásával, de még nem vagyunk eléggé keresztények ahhoz, hogy elfogadhassuk őket. Tudjuk, hogy az atya nem fog kenyér helyett követ adni (Mt. 7, 9), de már nem tartjuk magunkat gyermekeknek, akik nincsenek tisztában valódi szükségleteikkel, akik nem tudják, hogy számukra mi a jő és mi a rossz. Mégis, ebben rejlik annyi viszonzatlan imádság magyarázata. Ugyanerre tanitanakAranyszájuSzent János szavai is: "Ne aggódjatok, ha nem kapjátok meg azonnal, amit kértek: az imádságban való állhatatosság Isten akarata, hogy még több jót küldjön nektek."

Isten hallgatása vajon nem a mi saját süketségünk gyászos bizonyitéka-e?" (A. de Chateaubriant.' La Réponse du Seigneur”, 170. p.)

143