Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

pillanatnyi cselekvésünktől függetlenül, rneg tudunk maradni egy állandó figyelem -összpontosítás állapotában. Mindazonáltal az idegen gondolatok észlelése is már a figyelem-összpontosítás egy fokát jelenti. Még a hullámzó tömeg közepén is teljesen egyedül tudunk maradni és ami körülöttünk történik, nem jut el hozzánk; tőlünk függ, megengedj ük-e magunknak, hogy ami a külvilágban történik belső életünk eseményévé váljék, vagy sem; ha megengedjük, figyelmünk összeomlik, de ha nem engedjük meg, akkor tökéletesen elszigetelve, és'befele össz- pontositva Isten jelenlétében tudunk maradni, bármi is történjék körülöttünk. A1 Absihi jegyzett fel egy történetet erről a sajátságos lelki figyelemről. Egy muzulmán családja mindig tisztelettudő csendben maradt, amikor őhozzá látogatók érkeztek. Tudták azonban, hogy mialatt imádkozik, akkora zajt csinálhatnak, amekkorát akarnak, mert ilyenkor semmit sem hall és valóban, egy nap még az sem zavarta meg, hogy saját házában tűz ütött ki.

Előfordul, hogy olyan társaságba kerülünk, ahol heves vita kerekedik és a megoldásra nincs remény. Nem tudunk elmenni anélkül, hogy további bonyoldalmat ne okoznánk, megtehetjük azonban, hogy lélekben visszavonulunk, és Krisztushoz fordulunk, mondván: "tudom, hogy itt vagy, segíts!" Es máris Krisztussal vagyunk. Ha nem hangzana oly furcsán, azt is mondhatnánk, hogy jelentessük meg Krisztust az adott szituációban. Objektív módon O mindig jelen van, különbség van azonban az objektív jelenlét és.,a hit által történt "megjelenítés" között egy bizonyos szituációban. Nem teszünk mást, mint visszavonulva Krisztussal maradunk és hagyjuk a többieket be- szélni. Az O jelenléte hasznosabb lesz, mint barmi, amit mi mondhatnánk. Ha nyugodtan és csendben Krisztussal maradunk, kis idő múltán váratlanul felfedezzük, hogy egészen értelmes gondolat jutott eszünkbe, ami a vita hevében lehetetlen lett vol- na.

A gondolkodás fegyelmezésével párhuzamosan meg kell tanulnunk a test nyugalmát megszerezni. A test reagál mindenfajta lelki tevékenységre, testi állapotunk pedig bizonyos mértékig meghatározza lelki tevékenységünk jellegét és minősé123