Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

pillanatnyi cselekvésünktől függetlenül, rneg tudunk maradni egy állandó figyelem -összpontosítás állapotában. Mindazonáltal az idegen gondolatok észlelése is már a figyelem-összpontosí­tás egy fokát jelenti. Még a hullámzó tömeg közepén is tel­jesen egyedül tudunk maradni és ami körülöttünk történik, nem jut el hozzánk; tőlünk függ, megengedj ük-e magunknak, hogy ami a külvilágban történik belső életünk eseményévé váljék, vagy sem; ha megengedjük, figyelmünk összeomlik, de ha nem engedjük meg, akkor tökéletesen elszigetelve, és'befele össz- pontositva Isten jelenlétében tudunk maradni, bármi is történ­jék körülöttünk. A1 Absihi jegyzett fel egy történetet erről a sajátságos lelki figyelemről. Egy muzulmán családja mindig tisztelettudő csendben maradt, amikor őhozzá látogatók érkez­tek. Tudták azonban, hogy mialatt imádkozik, akkora zajt csi­nálhatnak, amekkorát akarnak, mert ilyenkor semmit sem hall és valóban, egy nap még az sem zavarta meg, hogy saját há­zában tűz ütött ki. Előfordul, hogy olyan társaságba kerülünk, ahol heves vi­ta kerekedik és a megoldásra nincs remény. Nem tudunk el­menni anélkül, hogy további bonyoldalmat ne okoznánk, meg­tehetjük azonban, hogy lélekben visszavonulunk, és Krisztus­hoz fordulunk, mondván: "tudom, hogy itt vagy, segíts!" Es máris Krisztussal vagyunk. Ha nem hangzana oly furcsán, azt is mondhatnánk, hogy jelentessük meg Krisztust az adott szi­tuációban. Objektív módon O mindig jelen van, különbség van azonban az objektív jelenlét és.,a hit által történt "megjelení­tés" között egy bizonyos szituációban. Nem teszünk mást, mint visszavonulva Krisztussal maradunk és hagyjuk a többieket be- szélni. Az O jelenléte hasznosabb lesz, mint barmi, amit mi mondhatnánk. Ha nyugodtan és csendben Krisztussal maradunk, kis idő múltán váratlanul felfedezzük, hogy egészen értelmes gondolat jutott eszünkbe, ami a vita hevében lehetetlen lett vol- na. A gondolkodás fegyelmezésével párhuzamosan meg kell ta­nulnunk a test nyugalmát megszerezni. A test reagál minden­fajta lelki tevékenységre, testi állapotunk pedig bizonyos mér­tékig meghatározza lelki tevékenységünk jellegét és minősé­123

Next

/
Oldalképek
Tartalom