Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

emelkedettséggel jut el hozzánk, ahogyan az evangélisták köz­vetíteni szándékozták, olyannyira specializálódott, hogy elvesz­tette gyökerével való kapcsolatát. Egy adott szöveg jelentésé­ről meggyőződhetünk a szótárban megadott meghatározás alap­ján is. A lélek, vagy bármely más szót megkereshetjük és a- zonnal megkapjuk a pontos, konkrét jelentést, habár lehetsé­ges, hogy a teológusok munkája nyomán mélyebb jelentést nyert. Sohasem szabad azonban a mélyebb jelentéssel kezdenünk, mi­előtt megtaláltuk volna az egyszerű, konkrét jelentést, amelyet mindenki érthetett abban az időben, amikor Krisztus az őt kö­rülvevő néphez beszélt. Vannak olyan részek, amelyeket kizárólag az Egyház taní­tásán belül tudunk megérteni, az írást az Egyház értelmével, Krisztus értelmével kell megismernünk, mert az Egyház nem változott, ugyanazt az életet folytatja benső tapasztalásában, a - melyet az első évszázadokban, azok a szavak pedig, amelyeket Pál, Péter, Vazul vagy mások használtak, az Egyházon belül megőrizték jelentésüket. Ily módon tehát, jelenkori nyelvünkön tett előzetes értelmezés után, meg kell vizsgálnunk, hogy mit ért az Egyház e szavak alatt; csak ekkor tudjuk megállapíta­ni az adott szöveg értelmét, és csak ezután van jogunk, hogy gondolkodni, következtetni kezdjünk. Miután a szöveget megér­tettük, megvizsgáljuk, hogy nem ébreszt-e máris konkrét egy­szerűségében gondolatokat, vagy még inkább, nem tartalmaz-e egyenesen parancsot. Az elmélkedésnek - az írás megértésé­nek - az a célja, hogy gyakorlati következtetésekre jussunk, és azok szerint cselekedjünk. Miután rájöttünk a mondat jelenté­sére, és megértettük Isten hozzánk intézett szavait, meg kell néznünk, hogy mit tudunk tenni, hiszen mindig igy cselekszünk, valahányszor egy jó gondolatra bukkanunk; mihelyt a jóra ráta­lálunk, azonnal elgondolkozunk, hogy milyen utón, milyen kö­rülmények között, milyen módszerrel tudnánk azt életünkben megvalósítani. Nem elég megérteni mit tehetünk és mindezt lelkesen magyarázni barátainknak, hanem cselekednünk kell. Jámbor Pál, egy egyiptomi szent hallotta egyszer, amint egyiptomi Szent Antal az első zsoltár első sorát olvassa: "Bol­121

Next

/
Oldalképek
Tartalom