Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

rikő kapujában, a reménység szikrájával, amely kétségbeesését még mélyebbé, még élesebbé tette.

Egy napon nagy tömeg haladt el mellette, a szokottnál is nagyobb, zajos, keleti tömeg, a vak meghallotta és megkérdezte, ki jár ott és amikor megtudta, hogy a Názáreti Jézus az, kiáltozni kezdett. A lelkében élő remény minden szikrája hirtelen lángra lobbant, lángolva égő reménységre. Jézus, akivel sohasem tudott volna találkozni, éppen mellette haladt el. Ott ment el, minden lépés közelebb hozta őt, majd minden lépés reménytelenül egyre távolabb. Bartimeus kiabálni kezdett: "Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam." Ez volt a legtökéletesebb hitvallás, amit abban a pillanatban tehetett. Felismerte Őbenne Dávid fiát, a Messiást, nem nevezhette még Isten Fiának, mert azt még tanítványai sem tudták, de felismerte Jézusban azt, akit vártak. És ekkor az történt, ami a mi életünkben is számtalanszor történik: csendre intették.

Mily gyakran megtörténik, hogy éveken át tartő magányos keresés és közdelem után hirtelen Istenhez kezdünk kiáltozni, és számos belső és külső hang igyekszik imánkat csititani.Érdemes imádkozni? Hány évig küszködtél, és Isten nem törődött vele. Éppen most fog veled törődni?Krisztus megállt, kérte, hogy hozzák őt elébe és csodát tett.

Az imádság gyakorlati megközelítéséhez megtanulhatjuk ßar- timeustől, hogy amikor teljes szivünkből fordulunk Istenhez, mindig meghallgat minket. Amikor felismerjük, hogy már nem számíthatunk semmire sem, amit életünkben megszokásból megbízhatónak találtunk, rendszerint még nem vagyunk hajlandók ezekről lemondani. Látjuk, hogy mindaddig nincs számunkra remény, amig emberi, földi dolgokban kapaszkodunk. Valami más után vágyódunk, valami mást keresünk, de igyekezetünk mindannyiszor csődöt mondott; gyötrelem és reménytelenség lesz úrrá rajtunk és ha itt megállunk, vereséget szenvedtünk. De ha ebben a pillanatban Istenhez fordulunk, annak tudatában- hogy egyedül Isten maradt számunkra és igy szólunk: "Teben- ned bízom, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet és testemet és egész életemet", akkor a kétségbeesés hitre vezetett minket.

109