Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Élő imádság
Ekkor újabb tragédia történik: Mózes felfedezi, hogy a zsidók elárulták elhívásukat, és összetöri a törvénytáblákat; amelyeket ezután kap, ugyanazok és mégsem ugyanazok: a különbséget talán az a tény érzékelteti, hogy amikor másodszor hozza a táblákat, úgy sugárzik az arca, hogy senki nem tudja elviselni (Kiv. 34,30), ahogyan azt sem tudják elviselni, amikor az Ur teljes dicsőségében és ragyogásában megjelenik. Azt kapják, amit el tudnak viselni, ezt a törvényt azonban Mózes irta le (Kiv. 34, 27), ez nem egyszerűen a szeretet isteni kinyilatkoztatása, amelyet "Isten ujjával irt" (Kiv. 31,18). A törvény félutón áll a törvénytelenség és a kegyelem között, három lépcsőn keresztül vezet az ut a teljes felemelkedésig: a Teremtés könyvében megismerjük az erőszakos Lámekhet, aki fogadkozik, hogy hetvenhétszeresen áll bosszút, ha sérelem é- ri őt (Ter. 4, 24), amikor a Sinai hegyhez érkezünk, azt halljuk, hogy szemet szemért, fogat fogért, Krisztus pedig már arra tanít minket, hogy hetvenhétszer is meg kell bocsátanunk felebarátunknak. Ezek az ember igazságosság és kegyelem elleni lázadásának mércéi. A 19. századi orosz teológus, Komjakov, azt Írja, hogy Isten akarata az ördögök számára átok, Isten szolgáinak törvény, Isten gyermekeinek pedig szabadság. Ez a megállapítás tökéletesen illik a zsidók fokozatos felemelkedésére az Egyiptomtól az ígéret földjéig vezető utón. Úgy indultak el, mint szolgák, akik nemrég ismerték fel, hogy Isten gyermekei lesznek; le kellett vetniük a szolga mentalitását, hogy felölthessék a gyermek alakját és lelkületét; mindez pedig fokozatosan, hosz- szu és nagyon fájdalmas folyamat eredményeként jött létre. Lassan kialakult Isten szolgáinak a közössége, az a nép, amely felismerte, hogy nem a fáraó az ura többé, hanem a Seregek Ura, Akinek hűséggel és feltétlen engedelmességgel tartoznak; Aki egyaránt oszt büntetést és jutalmat, jól tudták, hogy 0 vezeti majd őket az ismeretlen messzeségbe, ahol végső elhívásuk beteljesedik. A korai keresztény aszkéták Írásaiban számos helyen találkozunk azzal a gondolattal, hogy az ember útja a szolga, a 100