Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
Elöljáróban
Elöljáróban. A nemzedékek számára utat mutató [egyéniségekkel találkozni, közvetlenül elbeszélgetni, élmény a kortársak számára. De a lélek legmélyére, a szellem műtermébe bepillantani ilyenkor is csak a legritkább esetben lehet. Aki oda betekinthet, elfogódva és lélekzetvisszafojtva néz körül. Ilyen megilletődéssel vettük kezünkbe boldogemlékű Tihamér püspök utolsó szentbeszédeinek kéziratát. Nem a korai halált kísérő fájdalom az, ami elfogódottságot lopott a lélekbe. Hiszen egy rövid, de szeplőtelen, eszményi élet a halál után sem szűnik meg a lelkek ezreit Isten felé emelni. Megálljt parancsolt azonban egy pillanatra az a gondolat, hogy most egy léleknek a kapuja tárul fel a világ előtt. Most nyilvánvaló lesz, hogy az elveket, amelyeket nyilvánosan hirdetett, vallotta=e mindennapi munkája köz= ben; a követelményeket, amelyeket a XX. század egyházi szónokától megkívánt, magától kérlelhetetlenül és követ= kezetesen számonkérte=e? Ez a kötet bizonyítéka annak, hogy igen. O maga messze túlmenően teljesítette azt a mér* téket, amelyet mások elé állított. «Napokon, sőt heteken át kell előbb magunkban hordozni a témát s gyúrni, alakítani, felszívni, mielőtt hallgatóink elé tárjuk.»1 0 már egy évvel előbb kezdte hordozni szentbeszédeit. Nemcsak gondolatmenetben, ha= nem részletesen kidolgozva is. Huszonkilenc beszéde maradt fenn, bizonyítékául annak, hogy az 1938—39. év kezdetére egy egész évi szentbeszéd- sorozat már készen állott.2 Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a megelőző év az eucharisztikus kongresszus lázas előkészületével tetézte a hitszónok, az egyetemi tanár és a szemináriumi rektor'munkáját. Május ?o=án pedig a Főmagasságú Pápai Követ’a püspökkinevező bullával együtt egy nagy egyház* 1 Újszerű prédikálás. Előszó: A Szentbeszédek a Tízparancsoa latról I. kötetéhez. Budapest, 1928. 9. old. 2 1938 szeptember 8=án mondotta el közülük az elsőt a vesz= prémi székesegyházban. (A kötetben a X. beszéd.)
