Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
III. Emberi hibák az Isten országában (I.)
33 Teremtő az embert szabadakarattal ruházta fel; és abban a pillanatban, amikor az embernek ezt a csodálatos ado= mányt adta, egyben saját magának is korlátot állított föl: ehhez a szabadakarathoz többé 0 hozzá nem nyúl, mégha mindjárt bűnre, azaz Isten ellen használná is azt fel az ember. Az Egyházban is szabadakarattal bíró hívek és vezetők élnek, akik akaratukat jóra is használhatják, de — fájdalom — rosszra is. És amint a fény mellett a természet= ben is mindenütt ott van az árnyék, az Egyház tagjaiban és vezetőiben is a jó mellett fel=feltűnik a rossz is. b) Azzal tehát legyünk tisztában, hogy a tökéletlenségek és hibák együtt járnak az Egyház felépítésével és hogy mindezt az Úr Jézus is előre tudta és számításba vette. Hogy az ő Egyházában csupa szentek lesznek, ezt soha nem tanította. De igenis azt tanította, hogy hasonló lesz az Egyház a szántóföldhöz, amelyen a búza mellett konkoly is növekedik; és a hálóhoz, mely a jó halakon kívül érték* teleneket is fog. Ugyancsak ő figyelmeztette az apostolokat, hogy ne keressék az első helyeket, és ezzel szinte előre jelezte, hogy bizony lesznek köztük, meg utódaik közt is versengések, hatalmi túltengések. Mit akart az Ur elérni ezekkel a hasonlatokkal és figyel= meztetéssel? Előre óvni akart minket, hogy ebben a gyarló, földi, emberi életben ne várjunk olyan Egyházat, amely ugyan szintén gyarló emberekből áll, de emberi gyarló= ságok nélkül való. B) így most már kezdjük érteni, honnan a gyom és dudva még az Egyház kertjében is? Honnan van az, hogy még azok a hívek is, akik imádkoznak, templomba járnak, a szentségeket fölveszik, az életben sokszor alig=alig különböznek a nemkeresztényektől? Honnan van az, hogy még az Or szolgái is egyszerűek és méltóságban levők, néha nagyon emberek, nagyon esendők, nagyon gyöngék, — pedig kapták az egyházi rend szentségét és kegyelmeit? Honnan mindez? Ki érti ezt meg? a) Megérti, aki ismeri az Úr Jézus példabeszédét a konkolyról, amit a mai beszédem elején felolvastam. Nem a magban van a hiba, ó, az elsőrendű, nemes mag! — hanem az ellenség rontó munkájában. Amióta az áteredő bűn meg* jelent a földön, azóta annak fájdalmas következményei mindenütt előtűnnek, ahol csak ember keze benne van bármilyen munkában. Még az egyháziban is! Egyházunkat anyaszenfegyháznak nevezzük. Maga az Tóth Tihamér: Jöjjön el a te országod. 3
