Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

II. Isten üldözött országa

23

ha nem emelne szót Isten jogainak védelmében, ha nem kiáltaná a léhák felé: «Non licet», «Nem szabad», nem bántaná ó't senki. «A mi gondolkodásmódunk gyakran semmi más, mint szívünk története», — mondja a német bölcselő Fichte. Aki tehát a sötétet szereti, gyűlöli a vilá= gosságot. Aki barátja a világnak, ellensége az Istennek. Ezért volt mindig igaz és marad is igaz Szent Pál meg= állapítása: «Akik jámborul akarnak élni Krisztus Jézusban, mindnyájan üldözést fognak szenvedni!» (Tim. II. 3, 12.)

Mikor az Ur elküldte apostolait a világba^ hogy hir= dessék az Evangéliumot, ezt mondta nekik: «Úgy küldlek titeket, mint juhokat a farkasok közé». (Máté 10, 16.) Nos, akkor igazán nincs csodálkozni való azon, hogy a farkasok mindig szét akarják tépni a juhokat!

Krisztus Urunkat mennyit bántották és üldözték, pedig nem volt benne a rossznak árnyéka sem ! Dehát akkor lehet=e azon csodálkozni, ha az O Egyházán beteljesedik, amit előre bejelentett: «Bizony, bizony mondom nektek: nem nagyobb a szolga uránál, sem az apostol nem nagyobb annál, aki őt küldte». (Ján. 13, 16.)

Az Egyházban Krisztus él; de nemcsak a feltámadt és győzedelmes Krisztus, hanem a keresztjét hordó, szenvedő Krisztus is, aki a megváltás nehéz munkáját ma is folytatja és hordozza véres keresztjét a világtörténelem poros ország= útján.

Csak az lehet Krisztus igazi Egyháza, amelyik Krisztus sebeit és töviskoronáját hordozza magán, mint Szent Pál nyíltan hirdeti is: «Mindig hordozzuk testünkön Jézus halá= lát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön». (Kor, II. 4, 10.)

b) De újabb célja is lehet az üldözésnek: nagy figyeU meztetés a részünkre. Figyelmeztetés, hogy helyesen értsük meg a kereszténységet : az nem tétlenség, nem langyos béke és tespedés, nem rózsásarcú merengés és ábrándozás, hanem állandó harc és önfegyelmezés. Az élő szervezet addig egész= séges, amíg harcolni tud, — harcolni, az egészséget támadó ellenséggel. Az örök béke okvetlenül elernyedést hozna az emberiségre a kultúrában is és a romantika veszedelmes, süppedő talajára vinne a vallási téren.

A kereszténységnek is lényege a küzdelem, a harc. «Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem.» (Máté 16, 24.) «Nem jöttem békét hozni, hanem kardot.» (Máté 10, 34.) «A mennyek