Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
XVI. Ha nem az Isten országa jön el... (II.)
163 múltját és átszenvedi jelenét, lázas vergődését, élet=halál= harcát, lehetetlen, hogy észre ne vegye a történelem óriási figyelmeztető tábláját. A táblán pedig ez van felírva : A nyugati kultúrának végső alapja mindig a kereszténység volt és az általa teremtett világnézeti egység. Éppen ezért sorsdöntő kérdés a jövőre nézve, visszatalál=e az emberiség ehhez a hűtlenül elhagyott alaphoz, az Isten országához. C) De értsük meg jól: nem az Isten országára sorsdöntő, nem az Egyházra, hanem reánk, az egész emberiségre! a) Van u. i. az Úr Jézusnak egy igen komoly figyelmez= tetése, a szőlőtőről és szőlővesszőről. «Maradjatok énbennem és én tibennetek, mondja Krisztus Urunk, miként a szőlő= vessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn: úgy ti sem, ha énbennem nem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővessző. Aki énbennem marad és én őbenne, az bő termést hoz; mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki énbennem nem marad, kivetik azt, mint a szőlővesszőt, és elszárad; és összeszedik és tűzre vetik, és elég.» (Ján. 15, 4—6.) Valóban az a kultúra, amely gyökerét kiszakítja az evan® gélium talajából, összeomlik. Ézt az emberiség hosszú ideig nem akarta elhinni. Nem akarta elhinni, amit az orosz író, Dosztojevszkij mond egy helyen : «Nyugat elveszítette Krisz= tust és ezen tönkre kell mennie». Igen: tönkre kell mennie! És össze kell dőlnie! Mint összedőlt a Rákóczi=úton az a nagy emeletes ház. b) Emlékeztek még rá, micsoda riadalom volt az. X936 júliusában a Rákóczi=úton beomlott egy nagy emeletes ház. Pedig kívülről látszatra egészen jól mutatott az épület. Irodák és boltok dolgoztak a földszinti‘helyiségekben, szép portálés üzletek kirakatai kínálták az árukat, . . . csak azt nem vették észre az emberek, hogy a szép kirakatok kedvéért, hol itt, hol ott folyton faragtak a házat tartó pilléreken. Mikor aztán már nagyon karcsúra faragták a pilléreket, összeomlott a ház. Az egész emberi kultúra és az egész emberies élet egyets len szilárd pilléren nyugszik: az Istenbe vetett hiten. Ezen is botor fejjel faragtak a vallástámadó irányzatok, filozófiák, léha jelszavak. Évszázadokon át robbantgatta az ember ezt a pillért — és akkor még csodálkozunk és jajveszékelünk, hogy most fejünkre szakadt az egész épület? Jajveszékelünk, hogy mindenütt lázadás és forradalom fenyeget és az emberek nem szeretik egymást. De hogy szeressék egymást, mikor az Istent nem szeretik? 11*
