Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
XV. Ha nem az Isten országa jön el... (I.)
— Céltalan az egész élet és reménytelen. Fejetetején áll minden. Hiába itt a további próbálkozás . . . Beszél és beszél — a rendőr pedig némán hallgatja. Az öngyilkosjelöltnek erre még jobban megjön a szava, a rendőr meg egyre merevebb, gondolkodóbb szemekkel nézi. És mikor az ember kibeszélte magát, kiöntötte minden elkesere= dett érvét és okoskodását, ismét a korlátra mászik, hogy leugorjék. A rendőr azonban reákiált: — Várj, testvér, vigy engem is magaddal. És ott a korai hajnali órában a két ember megfogja egymás kezét, valami különös tekintettel hosszan egymás szemébe néznek — és levetik magukat a tátongó mélységbe . . . így beszélték ezt a történetet Amerikában, mikor pár évvel ezelőtt a nagy gazdasági krízis járt felettük. Lehet, hogy nem is történt meg, lehet, hogy csak szim= bolikus kép az egész; de hogy ijesztően szemléltető jelkép a merőben anyagi kultúrának, «az ember országának» elég= telenségére, az tagadhatatlan. Mind a két ember a Brooklyn» hídon áll, tehát a legragyogóbb technikai kultúrát érzi lába alatt; az egyik ugyan anyagilag tönkrement, de a másiknak megélhetése van — és mégis mindketten egyformán cél= talannak látják az életet. Aminthogy az is, ha pusztán erre a földre korlátozzuk azt! Aminthogy az is, ha az ember földi országát meg nem nemesíti az Isten országa ! Aminthogy az is, ha az emberek elhagyják Istent, «az élő vízforrást» és helyette ásnak maguknak «megrepedt vízvermeket», melyek nem tarthatják meg a vizet». (Jer. 2, 13.) «Jöjjön el a te országod», imádkozzuk mindennap és mi lesz akkor, ha nem jön el az Isten országa? Mi vár reánk emberekre, ha nem az Isten országa jön közénk? Beteljese» dik, amit Jeremiás prófétának maga az Úr mond: «Tudd meg, és lásd : rossz és mily keserves dolog, hogy elhagytad az Úrat, a te Istenedet». (Jer. 2, 19.) Nézzük csak a mai beszédünkben, vájjon csakugyan így van»e? Vájjon I. mit tanít erről a múlt, és II. mit tanít erről a jelen? 149 I. Mit tanít erről a múlt? A) A történelemről azt szoktuk mondani: «Historia est magistra vitae», «a történelem az élet mestere». Vagyis az emberi nem múltjából szabályokat és megállapításokat kell levonnunk jelenére és jövőjére.