Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

XIII. Isten országának terjesztése: a missziók

135

És nem döbbenetes=e az az ima, amit pár évvel ezelőtt karácsonyra írt egy tanult ázsiai pogány ember? «Nagy Krisztus! Születésed áldott napján fejet hajtunk előtted mi, akik nem vagyunk keresztények. Szeretünk és imádunk, mert Ázsiával vagy összekötve a vér kötelékével. Mi, egy nagy ország gyönge emberei, fel vagyunk feszítve a szolga= ság keresztjére. Valahányszor kiújul kínunk, némán nézünk fel reád, fájdalmas sebektől bontottra. Az idegen uralkodó a mi töviskoronánk és kasztrendszerünk a szöges ágy, amelyen fekszünk. A világ megrettenve áll Európa földéhsége előtt. A mammont karjába ölelve táncol gonosz kurjongatás= sál a hódításvágy. A három gonosz szellem: a harci kedv, hatalomvágy, nyereségvágy telelármázza Európa sivár lakó= helyeit és orgiákat ül. Nincs számodra hely ott Európában, hagyd el őket Krisztus és jöjj hozzánk. Lakj Ázsiában, Buddha, Kabir és Nanak földjén. Megszabadul gondterhelt szívünk a tehertől, ha látunk. Szeretet tanítója, jöjj a mi szívünkbe. Taníts, hogy érezzük mások szenvedéseit, hogy poklosokat és páriákat, mindent átölelő szeretettel vegyünk körül.»

Ezt írja egy ázsiai pogány ember karácsony napján . . . És mi, európaiak, régen keresztények, néma csendben lehajtjuk fejünket, mert ahány szó, annyi ostorcsapás, annyi megérdemelt szemrehányás nekünk, európaiaknak. Érezzük, mennyire igaz minden szava, mennyire messzi van még tőlünk az Isten országa.- *

Kedves Testvérek! «Jöjjön el a te országod», — imádkoz= zuk mindennap a Miatyánkban, boldog, aki nemcsak imádkozza, hanem ilyen értelemben dolgozik is! Boldog, aki talán a maga csekély tehetségével, de egész jóakaratával közreműködik azon, hogy minél hamarább és minél teljesebb mértékben valósuljon meg Izaiás próféta nagyszerű látomása, amellyel évezredekkel ezelőtt lefestette Isten országát a földön: «Népek jönnek majd világosságodhoz, és királyok a neked támadt fényességhez. Hordozd körül szemedet, és lásd: egybegyűlnek ők mindnyájan, tehozzád jönnek; jönnek fiaid a távolból. . . Szíved csodálkozik és kitágul, mivel majd hozzád tér a tenger özöne, és hozzád megy a nemzetek kincse». (íz. 60, 5—5.)

Nem vihetünk másokat Krisztushoz a nélkül, hogy ezáltal mi is ne jutnánk Hozzá közelebb; tehát alig van