Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
Elöljáróban
7 beszédeket elmélkedő beszédeknek. Ezekben az elmélke= désekben képzeletbeli szereplők szólalnak meg. «Rendes hallgatóságomból gondolatban kiválasztok egy embert, oda= ültetem íróasztalom mellé. Most aztán kezdődik a beszéd leírása, — de állandó párbeszédet folytatva képzelt vendé® gemmel.»1 Kikutatja az életben vándorló keresztény lélek mélységeit. Megmutatja neki, hogy a lélekben mennyi érték rejlik, amelyről nem is tudott vagy megfeledkezett; hogy ő nem is olyan rossz, nem is olyan gyenge, mint amilyennek az emberek ismerik. Ezzel új erőt önt azokba, akik hallgatják, de azokba is, akik olvassák. A «Jöjjön el a te országod» beszédeivel különösképen akarja ezt a bizalmat, lelkesedést és munkakedvet hatalmas lánggal fellobbantani. Igen, Isten országának ügyéért min® denkinek csatasorba kell állania. Hallgatói maguk igazolták azt, hogy kezdettől fogva megszólalásra bírta lelkűk legrej® tettebb nemes vágyait is. Levelek ezreiben mondtak ezért neki könnyes szemmel köszönetét. Utolsó beszédei alkal® mával pedig — ha lehetséges — még tömöttebb sorokban hallgatták, mint eddig. Ezekben a beszédekben a vajúdó világban tétovázó keresztény lélek, életének sorsdöntő kérdéseire kap feleletet és küzdelmeiben testvéri segít® séget. Ugyanezt a három vonást vette észre egyik szellemes francia bírálója, mikor megállapítja: «Tóth Tihamér a lelkek megnyerése végett minden időben, minden nép számára egyformán érvényes elvekhez tartja magát. Ezek: az igehirdető szent élete; annak a világnak ismerete, amely® ben dolgozik; lankadatlan fáradozás azért, hogy a keresztény tanítást a hallgatóság lelkivilágához a lehető legközelebb hozza».2 Röviden: életszentség, korszerűség, lélekközösség. «Sem az nem valami, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak az Isten, aki a növekedést adja.»3 Valóban Isten adta a növekedést annak a magnak, amelyet Tóth Tihamér vetett. Ezzel mutatta meg, hogy nemcsak helyesen látta meg az Evangélium hirdetésének a három jellem® vonását, hanem tökéletesen meg is valósította azokat. Az újszerű prédikálás, amelynek még iç27=ben szóval és tollal a védelmére kellett kelnie, néhány év múlva meg® 1 Újszerű prédikálás. I. m. 6. old. 2 Études. 1935. I. köt. 127. old. 3 Kor. I. 3, 7.
