Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

I. Fejezet. Jézus érdekel

6

a kedveset, amit róla mondani lehet. Az örökkévalóság sem lesz elég hosszú arra, hogy őt egészen megismerjük vagy tetteiért eléggé dicsőítsük ; de az ot't már nem lesz baj, mert úgyis mindig vele lehetünk és többé mitsem kívánunk.

Semmit sem tagadott meg tőlünk. Emberi lelkének egy tehetsége sincs, melyet üdvözítésünkre ne használt volna. Szent testének egy tagja sincs, mely nem szenvedett volna érettünk. Nincs fájdalom, nincs gyalázat, nincs méltatlanság, melynek kelyhét üdvünkért ki nem ürítette volna az utolsó keserű csöppig. Drága vérének egy csöppje sincs, melyet ki nem ontott volna érettünk; szentséges szívének egy dobbanása sincs, mely irántunk való szeretetének megnyilvánulása nem volna. A szentek életében csodálatos dolgokat olvasunk Isten iránt való szeretetükről, csodálatos dolgokat, melyeknek utánzására még gondolni sem merünk. Félelmetes önsanyargatásokat gyakoroltak, éveket töltöttek teljes hallgatagságban, némelyek folytonos elragadtatásban voltak, a megaláztatásokat és fájdalmakat szenvedélyesen szerették, szent türelmetlenséggel vágytak és epekedtek a halál után, és rettenetes vértanuság hosszú kínjai közt haltak meg. Ezeknek mindegyike bámulattal tölt el bennünket. Mégis, ha mindezeket egyesítjük és Szent Péter, Szent Pál, Szent János, Szent József és Magdolna, az apostolok és vértanúk, valamint az Egyház minden századbeli hitvallóinak és szüzeinek szeretetét egy szívbe zárva képzeljük — emberi szív csak csoda által volna elég erős mindezeket magába foglalni — s azután hozzáadjuk azt az égő szere- tetet, mellyel az angyalok kilenc karának serege