Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

I. Fejezet. Jézus érdekel

24

más becses a világon, mint a kegyelem? Mily gyerekesen vonzódunk mindenféle dőreséghez, melynek semmi köze sincs Jézus érdekeihez! Mennyi időt pazarolunk el, mily sok rosszat teszünk, mily sok jót mulasztunk el ! És mégis mily szelíden, gyöngéden bánik velünk az Űr Jézus ! Ha az emberek a kegyelmet kellően becsülnék, Jézus minden érdekének ügye jól haladna előre. Hogyha nem halad, az éppen e becsülés hiánya miatt van. A kegyelem folyton árad, az érdemek folyton szaporodnak, csaknem oly gyorsan, mint Jézus Szentséges Szívének dobbanásai, s míg e Szív lángoló szeretettel dobog értünk, mi közben ezt mondjuk : Én nem vagyok köteles ezt tenni, ezt az élvezetet nem kell feláldoznom, fel kell hagyni azzal a túlságos vallásos lelkesültséggel. Édes Istenem ! Szeretném látni azt a lelkesedést, melyet hűteni kellene ! Szegény Jézus ! És mindez a kegyelem valódi becsülésének hiányából történik. Jobb meghalni, mint a kegyelem növekvését elveszteni! Hisszük-e ezt? Nem, de mondjuk, hogy hisszük. Ha a pénz ötven százalékot esnék, nem lenne olyan nagy baj, mintha egy szegény beteg valahol egy nyomorult kunyhóban türelmetlensége által egyetlen kegyelmet eljátszana. Ha Szent Mihály minden természetes képességét és ékességét, hatalmát, erejét, bölcseségét és szépségét stb. megnyernők, mindezt össze sem lehetne hasonlítani egyetlenegy kegyelemmel, melyet pl. akkor kapunk az Istentől, ha egy negyedóráig ellenállunk a harag szenvedélyének, mert a kegyelem az isteni természetben való részesülés.

Tekints bármely rosszra vagy visszaélésre az Egyházban és látni fogod, hogy sohasem adódott volna, ha