Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
I. Fejezet. Jézus érdekel
15 képzelhető legfélelmetesebb készületlenségben. És Jézus ezek mindegyikéért meghalt, éppen úgy, mintha senki másért, csak érettük halt volna meg, és kész volna bármely percben leszállani a mennyből, ha szükség volna reá, hogy bármelyikünkért újra meghaljon. Gondold át hosszú szenvedését, nézd lépteit, könnyeit, vérének csöppjeit, számláld meg a töviseket, sebeket, arcának meggyalázását, eleséseit, képzeld el megaláztatásainak és fájdalmainak mélységét, szent szívének kínjait és fájdalmát: mindezt azért a messze Andesek tövén haldokló szegény indiánért tette, aki, ha meghal anélkül, hogy üdvözülne, mindez haszontalan volt. Az emberek halálküzdelme csak egyik területe Jézus érdekeinek s Szent Kamill az Isten felhívására mégis külön rendet alapított a haldoklók szolgálatára. Mennyit mondhatnék még a halálos bűnben tengődő lelkekről, az eretnekekről, a hitetlenekről, a börtönök gonosztevőiről, a kísértések vagy lelkiismereti aggályok alatt szenvedő lelkekről? Ki tudná Jézus érdekeit a földön mind felsorolni? De ha már a haldoklókat és a halottas ágy veszélyeit mint ájtatossági gyakorlataink tárgyát említettük, helyénvaló megemlékezni arról, hogy VII. Pius az Ür Jézus halálküzdelmének tiszteletére mondott három Miatyánkhoz és Üdvözlégyhez a haldoklók javára búcsúkat kötött. Sok szent és jámbor személy végzett külön ájtatosságokat a haldokló lelkekért. A Szűz Mária látogatásáról nevezett apácák egyikének életében olvassuk, hogy mikor 1644. év nagycsütörtökének éjjelén az Oltáriszentség előtt virrasztott, látomásban Urunkat halálküzdelmében látta és ekkor erős ösztönzést és Faber: Mindent Jézusért. 2
