Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
IV. Fejezet. A közbenjáró imádság
132 jegyezzük fel és tegyük imakönyvünkbe vagy térdeplőnkre ; ha azután az Oltáriszentséget meglátogatjuk, menjünk végig e jegyzéken és gerjesszünk szívünkben az Isten dicsősége és Jézus érdekei iránt buzgalmat. IV. Kiválaszthatunk egy mondatot vagy rövid imát is mindazokért, akikért imádkozni akarunk, és szentmise, szentáldozás, hálaadás, elmélkedés előtt és után, szentolvasó, lelkiismeretvizsgálás és hasonlók alkalmával mondjuk azt el. V. Ha éjjel álmatlanok vagyunk, vagy napi foglalkozásainkban váratlanul szabad percünk akad, használjuk fel a közbenjáró imádságra. — Ezek az ájtatossági gyakorlatok még igen sokfélék lehetnek. A legjobbak azok, amelyek a legegyszerűbbek és rendes áhítatgyakorlatainkból természetszerűleg folynak ; csak nem szabad elfelejtenünk, hogy életünk egyik főcélja a másokért való imádkozás. Ó, mily kikutathatatlan édesség az imádság titka ! Mégegyszer mondom : életünk egyik főcélja, amiért a világra jöttünk, a közbenjáró imádság, s az egyik főcél, amelyélt isteni Üdvözítőnk drága vérét ontotta, az volt, hogy közbenjáró imáinkat Isten előtt kedvessé s hathatóssá tegye, az egyik dolog, amelyet az Isten tőlünk itt vár, a közbenjáró imádság. Mégis, általában mily kevés időt fordítunk e drága kiváltságunk gyakorlására. Mily sokat fecsegünk mi pápákról és bíborosokról, püspökökről s szerzetesrendekről, egyházi ájtatosságokról. Mindegyiknek tudnánk mindenben tanácsot adni, helyes utat mutatni. Mi olcsón szerezzük meg a jámborság hírét : sokszor és sokat beszélünk az Istenről, s az Egyház terveiről, a katolicizmus érdekeiről tartott előadá
