Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
IV. Fejezet. A közbenjáró imádság
129 batra : Ha szerettek engem, Atyám más vigasztalót küld nektek, hogy örökre nálatok maradjon, az igazság Lelkét, kit a világ meg nem kaphat, mert nem látja és nem ismeri. Lelke az igazságnak e hét forrásából oly világosan látta a világ nyomorúságát, dicsőségének s örömének elégtelenségét, hogy állandóan Salamon szavait hordotta ajkain : Hiúságok hiúsága, a nap alatt minden hiúság. Azt szokta mondani, hogyha ezt valamely remete mondotta volna, a szemlélődő ember túlzásának tartaná ; de mivel az Isten azt egy nagy, gazdag s békés király szájába adta, ez oly nagy részvétre gerjeszti a nagyok iránt lelkiüdvük veszedelmei miatt, hogy a gazdagokat, előkelőket s szerencséseket külön imáiba foglalja s ezt mindenkinek igen ajánlja. «0, — kiáltott fel, — nem közönséges nyomorúság veszi őket körül, s anélkül, hogy gondolnák, a pokolba juthatnak, mert arany és bíbor lépcső vezeti őket oda. A világ nagyjai nem fordítanak időt annak meggondolására, hogy csakhamar igen kicsinyek lesznek, s az, hogy másoknak parancsolnak, akkora önbizalommal tölti el őket, hogy úgy élnek, mintha az Isten, a menny és az angyalok is alattvalóik volnának, mint az emberek. Mily csalódás vár reájuk, ha egyszer csak észreveszik, hogy az ördög rabszolgái voltak s mindig azok lesznek, vagy pedig, ha az Isten irgalmasságot tanúsít irántuk, mily nagy lesz csodálkozásuk, ha a mennyben sokkal alantabb látják magukat azoknál a szegényeknél s kicsinyeknél, akiket a földön közelükbe sem bocsátottak». Ezt a részvétet a gazdagok iránt egész életén át megőrizte s értük sokat imádkozott. Nagyobb jótékony9*
