Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
IV. Fejezet. A közbenjáró imádság
126 tékű. Mindkettőt vissza kell fizetnünk : az ajándékokat kitartó imádsággal, a szeretettel teljes gondolkodás- módot azzal, hogy szeretjük jótevőinket s kegyelmeket esdünk ki számukra. Hálánkban az Isten dicsőségére irányuló jámbor szándékukat is szem előtt kell tartanunk, hiszen javaikat Istenre való tekintettel adták nekünk ; ezért a jótékonyságban Isten iránt nyilvánított tiszteletük, szeretetük s gyengédségük visszafizetéséül jót kell nekik kívánnunk s Istent kérnünk, tegye lehetővé, hogy a szeretet cselekedetei által Neki mindig jobban szolgálhassanak. 6. Imádkoznunk kell mindazokért, akik komolyan törekszenek a keresztény tökéletességre, s mindazért, amit ők e célra kívánnak, mégha fájdalom és szenvedés is az. Mert ezeket a szentek általában kívánják, s megengedett dolog, hogy számukra ezeket kívánjuk, ha ők maguk is ezekért megfelelően imádkoznak, mert ez az Isten dicsőségére, Jézus érdekeinek javára s sok lélek megtérésére szolgál. Xavéri Szent Ferenc, midőn Szent Jeromos Bolognában egy látomás alkalmával megmutatta neki, mit kell szenvednie, így kiáltott fel : Még többet Uram, még többet ! Szent Terézia azt mondotta : Szenvedni vagy meghalni. Pazzi Szent Mária Magdolna pedig : Nem úgy szenvedni, ahogy én szenvedek, sem meg nem halni, hanem többet szenvedni ! Dávid így kiáltott fel : Vizsgálj meg Uram, s tégy próbára engem, vizsgáld meg tűzzel vesémet s szívemet. Jeremiás1 természetes félelemmel, de természetfeletti bizalommal kéri : Uram, kímélettel fenyíts meg engem, nem pedig2 haragodban, hogy meg ne semmisíts engem. 1 Jer. 10, 24. 2 Kor. II. 12, 10.
