Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
II. Könyv. Az Oltáriszentség és az ájtatossági gyakorlatok
73 szentmiseáldozatban is egészen megtaláljuk mindazt, ami szükséges a szent számára, hogy felépítse tökéletességének gyönyörű palotáját; a bűnös ember gyenge próbálkozásaihoz a tökéletességre vezető úton az első lépés megtételéhez. Az imádásraméltó áldozat kielégít minden lelki mélységet. A szentmise mindenütt mindent be tud tölteni. Jellegzetes vonása a bőség. Azért a szentmise jellege nem engedi meg, hogy a szó szűkebb értelmében különleges ájtatosság tárgya legyen. Fia tehát az Oltáriszentségről mégis mint különleges ájtatosság tárgyáról beszélünk, akkor nem a szentmiseáldozatra és a szentáldozásra gondolunk, hanem az Úr Jézus szentségi életére, ahogyan a szentségi színek misztikus fátyla alatt köztünk tartózkodik. Isten jelenléte mintegy a lelki élet légköre, és jelenlétének gyakorlása minden ájtatossági gyakorlatot magába foglal. Isten a megtestesülésben látható természetet vett föl és ezáltal az embereket abba a helyzetbe juttatta, hogy önmagukban Isten képét kialakítsák és a bálványozást elkerüljék. Krisztus szent emberségének valóságos jelenléte az Ol- táriszentségben nagyon sok léleknek megkönnyíti az isteni jelenlét gyakorlatát és ez a körülmények szerint mesz- sze fölülmúlja azt, amit elérhetne azzal, hogy Isten lelki jelenlétét próbálja elképzelni. Az Űr Jézusnak ez az élete képezi a legszentebb Szentségben a különleges ájtatosság tárgyát. Tekintve azt, hogy az Oltáriszentség imádása nem más, mint Isten imádása, az első helyet foglalja el a különféle áhítatgyakorlatok között, amilyenek pl. Jézus szent gyermeksége, Krisztus szenvedése, a Szent Vér, Jézus Szent Szíve, öt szent sebe és Isten szeplőtelen Anyjának tisztelete. Ilyen megvilágításban akarjuk ezt a jelen könyvben tárgyalni.
