Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

61

nyegülés azokkal magasabb fokban és olyan körülmények közt rendelkezik, amelyek értékét és szépségét jelentékenyen növelik.

Mert micsoda a legnagyobb szentnek, sőt az apostolfejedelemnek, vagy magának a szeplőtelen Szűz Anyának a lelke, összehasonlítva Jézus emberi leikével, amely a legm. Oltáriszentségben valóságosan jelen van? Király és elsőszülött ő az összes megdicsőült lelkek közt. Mindaz a szépség, bölcseség, hatalom, szentség, amit csak elmondhatunk egy lélekről, vagy akár az összes megdicsőült lelkektől együttvéve, nem hasonlítható ösz- sze Krisztus lelkének kiválóságaival, még akkor sem, ha ezerszer nagyobb fokban állítjuk azokat.

Ugyancsak nem hasonlíthatja magát össze Krisztus Urunk megdicsőült testével egyetlen már üdvözült ember vagy szent sem. S hiába fogunk hasonlót keresni, az? ítélet napjának üdvözült tömegében is. Hiszen Jézus teste a lehető legnagyobb fokban rendelkezik a megdicsőült testek tulajdonságaival, s emellett birtokában van ennek a négy szép és mindmegannyi Napként fénylő csodának is. Páratlan édességének és szeretetreméltóságá- nak titokzatos forrásai ezek, amelyeken átragyog az örök Ige szépsége.

Igen, az ő lelke és teste azok a mintaképek, amelyek szerint a mienknek kell majd megdicsőülnie az ítélet napján. Testének képmására kell átalakulnunk. És ez a test és ez a lélek van itt jelen az Oltáriszentségben a maga teljes dicsőségében.

Az örök istenség, a mennyei boldogság tárgya, minden boldogság forrása, az égi örömök kútfeje, az a tenger, amelyben az összes megdicsőültek élnek és szeretnek és szakadatlanul örülnek, — szintén itt rejlik ebben a nagy Szentségben.

Az Isten-látás is megjelenik itt; mert hiszen Jézus lelke élvezi ezt az Isten-látást a színek alatt.

De végül fontoljuk meg még azt is, hogy Krisztus lelke és teste, maga az istenség és halál előtti boldogító Isten-látás egy halandó ember szavára szállt le erre a