Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

Elöljáróban

Elülj ár óban

A magyar szentév szent élet és áldás éve. Érintésére megszólalnak elsüllyedt harangok, kigyulladnak hűlt csillagok, nekizsendülnek elhalt tenyészetek. Legalább így kell ennek lennie; ez a mi imádságunk és reményünk: Emitte Spiritum tuum ... et renovabis faciem terrae! Ennek a tavasznak egyik jó hírnöke, hogy a Központi szeminárium, a mindenkori ifjú magyar papi nemzedék ,,causa exemplaris“-a, életre keltette egy régi szép hagyományát: „nemes" magyar iskolája nem csekély fáradsággal és kockázattal, a leviták szent merészségével a magyar eucharisztiás évbe belevetett egy eucharisztiás könyvet a javából.

Külön hálánkat érdemli ez a vállalkozás, s a kezdő munka elkerülhetetlen nyomait könnyen feledteti az a tény, hogy olyan kezdeményezéssel van dolgunk, amelynek hivatása van hazánkban a lelkiélet elmélyítése ügyé~ ben. T. i. voltaképen először szólal meg itt magyarul a fölséges angol katolikus reneszánsz sajátos lelkiélete és áhítata egyik jellegzetes kiváló képviselőjében; Man- ning-et ugyanis nem lehet egészen annak tekinteni; magának Fabernek legelső és mindmáig legolvasottabb műve, Minden Jézusért, megjelent ugyan magyarul 1863-ban, de nagyobb visszhangja akkor nem támadhatott, és régóta el van ásva.

Ennek a katolikus angol reneszánsznak története maga a legjobb lelkiolvasmány, épen a ma apostoli föladataiban vajúdó papnak és a hitéért küzdő hívőnek egyaránt; kivált abban a színes, életszerű földolgozásban, amilyen az angoloknál annyira kedvelt „Life and Let-