Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve
52 kell legyőznie, t. i. az ember romlott akaratát. „Aki megteremtett beleegyezésed nélkül, nem fog megiga- zulttá tenni, közreműködésed nélkül“, — mondja Szent Ágoston.1 A teremtés célja továbbá csak a természetes jó; a megigazulásé a természetfölötti. Újra csak Szent Ágostont idézzük; „Nagyobb dolog a bűnöst megiga- zulttá tenni, mint az eget és földet megteremteni“. Egyetlenegy kegyelem kiválósága, — mondja Szent Tamás, — felülmúlja az egész mindenség természetes jóságát“. És az Egyház arra tanít bennünket egyik imádságában, hogy Isten elsősorban kíméletes irgalmassága által nyilatkoztatja ki mindenhatóságát. Vegyünk fel egy esetet, hogy ezt világosan megértsük. Egy ember halálos bűn állapotában megy ki házából London utcáira. Isten haragjának súlya és Krisztus vérének átka súlyosan nehezedik lelkére. Az angyalok kimondhatatlan útálattal és undorral tekintenek rá, ha ugyan ismerik állapotát. Nem szeretné, hogy az őt körülvevő embersokaság közt sugdosnának bűneiről; saját bűnös állapotának megvetése szinte a földre sújtaná. A sötét szellem szolgaságában nyög, amely rútabb, le- alacsonyítóbb, keményebb és visszataszítóbb, mint a legijesztőbb afrikai rabszolgaság. Keblében hordja, — ámbár alig tudhatja, — a pokol tüzének szikráját és a mindenható Istennel szemben való örök gyűlölet csíráját. Az úton találkozik egy halottasmenettel, vagy egy pap kerül az útjába, akinek viselkedésén észreveszi, hogy a legm. Oltáriszentség van nála. Hirtelen komoly gondolatok szállják meg, régi hite újra felébred és úgy látszik, hogy csak a kedvező pillanatra vár: a kegyelem előkészíti a megigazulás elnyerésére. A bűnről lehull a fátyol, szégyenkezve, útálattal, s mélységes megalázkodással fordul el ettől a rút látványtól. Lelki szemével feltekint a keresztrefeszített Megváltóra, A félelem egyengette a remény úti át, a remény megadta a bátorságot, hogy elhatározza magát és hitünk azt mondja, 1 „Qui te creavit sine te, non te iustificabit sine te."
