Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
Befejezés: Elégtétel
313 tisztelettel viseltetik. Eucharisztia nélkül nincs igazán más áhítat sem. Messze felülmúlja az összes többi áhítatgyakorlatokat, ebben nem lehet kétség. Hiszen ez az egyedüli áhítatgyakorlat, amely egyúttal Isten imá- dása is. Akár mint áj tatosságot, akár mint imádást nézzük is, mindkét szempontból kiváló helyet foglal el. Mert minden lélek, ha joga van szeretni, kötelezve is van az elégtételre. Mily mérhetetlen elégtétel az, amit az Oltáriszentség- ben lakozó Úr Jézusnak a szegények nyujthatnakl Mert mi kedvesebb Istennek és szemében mi értékesebb, mint a szegények szentségimádása! Jézus maga is szegény volt. Mint szegény akarta megváltani a világot, holott, mint király is megválthatta volna. Tetszett neki a szegénység; varázsa megfogta őt; hajlama, ízlése feléje vitte. Végtelen bölcseségének megfelelőbb volt a szegénység. Mint a szentek szentje, egy nagy szerzetesrendet alapított, a szegények rendjét, s szándéka szerint a gazdagoknak kell e rend jótevőinek lenniök. Ó, mennyire örülök, midőn a drága Üdvözítő tabemá- kuluma körül sok-sok szegényt látok. Amint igyekeznek hozzá egészen közel férkőzni, hogy csodálatos, rejtett szépségében felüdítsék magukat. Imádjátok őt. Jézus Krisztus drága szegényei! Ti azt adjátok meg neki most, amit más nem adhat. Ó, csak tudná szakadatlanul kielégíteni éhségét a ti szeretetetekből! Mily mérhetetlen az az elégtétel is, amit a gazdagok nyújthatnak az Oltáriszentségnek! És mennyire szükséges ez a gazdagok számára is, s mily kedvelt az Úr előtt. Magától Jézustól tudjuk, hogy a gazdagság a lélek üdve szempontjából szerencsétlenség lehet. Igyekezniök kell a gazdagoknak e hátrányukat cselekedeteik által kiegyenlíteni. A világ mindenütt úgy tekinti e nagy Szentséget, mintha tolakodó idegen lenne, saját teremtményei körében. Mintha Krisztus a hitetlenség földjén száműzött lenne, aki törvényen kívül áll és még a polgári jogot is
