Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

Befejezés: Elégtétel

306

szűk cellába zárva, mint ő az áldoztató kehely zárkájába? Volt valaha ennél nagyobb gyengeség?

A második eucharisztiás szenvedés: az állhatatos engedelmesség. Az Űr nemcsak fogoly, hanem rabszolga is. Lényege szerint Király. „Ruhájára és ágyékára írva vagyon: Királyok Királya és uralkodók Ura!“ (Jel. 19, 16.) Uralkodás a hivatása. Hatalma és legfőbb uralma mér- hetetlen. Ez adja meg neki a lehetőséget, hogy kimutassa nagylelkűségét és megsokasítsa részvétének és irgalmának mérhetetlen nagyságát. Kormánypálcája: az örökkévalóság, a teremtetlen világok és számtalan teremtmény fölött lebeg.

Mégis ilyen megalázó körülmények közt még egyetlen fejedelem sem mondott le uralmáról, mint az Úr Jézus az Oltáriszentségben. Valahogy úgy van, mintha minden ország az övé lenne, csak a szabad emberi szívek birodalma nem. Hatalma alól az emberek bármikor kivonják magukat, ha akarják. Pedig éppen a szabad szívek birodalma az, ami után leginkább lángol, leginkább vágyakozik, leginkább sóvárog. A többi teremtményeket mind visszautasította, s csak azért jött, hogy ezt az egyet meghódítsa. Inkább szolgál érte szolgamódra, mint Jákob Ráchelért, csakhogy elnyerhesse azt. Azonban az Üdvözítő szolgálati ideje nem tizennégy évig tart, hanem az utolsó ítélet napjáig.

Nincs az engedelmességnek oly mélysége, ahová le ne szállna, ha erre parancsot kap. A Mindenható égi rabszolga engedelmességét próbára teszi a méltatlan pap szava, a megrögzött bűnös szíve és a hitetlen város szennye. Mindez azonban csak azért történik, hogy így még világosabban jelenjék meg előttünk engedelmessége.

Hát miért nem indul meg szívünk? A meghatottságtól és boldogságtól remegő kézzel miért nem helyezzük fejére gyengéd szeretetünk szerény koronáját!?

A gyámoltalan élethez és az állhatatos engedelmességhez járul még a megbántott szerétéiből származó eucharisztiás szenvedés. Épp azt vonja meg tőle hanyag te-