Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
7. FEJEZET. Űrnapja: a diadal ünnepe. I. Lüttichi Julianna szerzetesnő az egyházi évet egyszer a teli-hold képében szemlélte. Szép ragyogó volt a látvány, de egy sötét folt mégis csökkentette szépségét. Ezt a fogyatékossági hiányt küszöbölte ki az Űrnapjának ünnepe, amelyet IV. Orbán pápa 1261-ben az egész Egyház számára előírt. S most ez az ünnep mutatja be ragyogó körmenetével a katolikus Eucharisztia-tisztelet csúcspontját. Helyezkedjünk a nap diadalmas, ünnepélyes hangulatába. Reggel vidám gondolattal ébredünk. Öröm tölti el szívünket-lelkünket. Mindent bearanyoz ez az öröm és napfényt jelent számunkra, mégha borult is az ég. Csak ott csalódunk várakozásunkban, ahol az ország munkásai, kereskedői a szokásos köznapi ruhát viselik. De nem ott, ahol mindenki együtt örül. Örülnek azért, mert a hit győzedelmeskedett a látható világ fölött, a szellem az anyag fölött, a kegyelem a természet fölött és az Egyház a világ fölött. Ó, szeretet édes Szentsége! Tieid vagyunk, mert te vagy a mi élő szeretetünk. Te vagy a mi élet-forrásunk, mert benned lüktet maga a mérhetetlen irgalmas és örök isteni élet. Ma a te ünneped van, s ezen nem szabad olyan gondolatnak, reménynek, vagy kívánságnak feltörni szívünkből, amely ne lenne teljesen a tied. Igyekezzünk csak megérteni az ünnep szelleméti Az Eucharisztiáról szóló egész teológiai tan nem egyéb, mint angyali zene, amit halandó fülek is meghallhatnak. Hangoljuk hozzá mi is lelkünket, s akkor jobban megértjük azokat az édes titkokat, amelyeket az Oltáriszentség tár fel elragadtatott lelkünk előtt. De messzire kell mennünk, hogy az ünnep szellemét felfoghassuk. Mint valami térképet, állítsuk magunk elé 289 19
