Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

283 ben elmondja bűneit, hibáit, mint legfőbb, legjobb és leg- szeretőbb gyóntató atyjának. Mások ismét szívük kirá­lyának hódolnak és folyton csak magasztalják. Egyesek tanulni akarnak tőle, mint tanítójuktól és prófétájuktól. Mások menedéket keresnek nála, mint Te­remtőjüknél. Némelyek istenségének örvendenek, mások szent em­berségének. Ismét mások az egyházi év szent titkai fölött elmélkednek. Sokan különböző napokon különböző címeken látogat­ják meg: mint Istent, testvért, majd mint pásztort, az Egyház fejét stb. Vannak, akik azért jönnek, hogy imádják vagy kéré­seiket terjesszék elébe, kegyelemért esedezzenek, hálát adjanak, vagy vigaszát kérjék. De mindnyájan szerétéi­ből látogatják meg. És akiket a szeretet hoz ide, azok előtt feltárja kegyelemben bővelkedő égi hatalmát és jó­ságának forrásait. E források pedig oly természetfölöt­tiek, hogy közülük a teremtett világ egyetlen egyet sem tud kiérdemelni. Az Oltáriszentség ötödik titka a szentségkitétel. Az Egyház anyai gondoskodásának ez a legnagyobb bizo­nyítéka, amit gyermekeinek adhat. A híres De Ponte szerint1 az Oltáriszentség szemlélete „az imádság leggazdagabb ütőere“. Ezért kívánja, hogy mise alatt Úrfelmutatáskor alázatosan tekintsünk fel, s vessünk egy röpke pillantást az imádásra felemelt isteni Üdvözítőre. Legyünk olyanok, mint Zacheus, aki nem törődve a tömeggel, alacsony termete ellenére látni akarta a jóságos Mestert. Ha pedig az Egyház több órás imádásra helyezi ki a legm. Oltáriszentséget, az ima szellemének micsoda gaz­dagsága tárul elénk. Lanzi három ájtatossági módszert ajánl azok számára, 1 Dux spiritualis, tract. I. c. XXI. — De Ponte Lajos S. J. hires lelkivezető és kedvelt aszkétikus író. Megh. 1624. febr. 16-án Valla- dolidban. Klasszikus elmélkedéseket írt a hit fontosabb titkairól. II. Ferdinand csaknem szószerint tudta az egész könyvet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom