Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

277

rekséget, a szentségimádóknak és a szentáldozás után hálaadást végzőknek megszámlálhatatlan tömege vonulna el előttünk.

De milyen csodálatos az Oltáriszentség hatása az egyes ember életére is. Egyre azon fárad, hogy boldogabbá tegye az embereket. Részint azáltal, hogy megakadályozza a bűnöket, megédesíti az élet keserű óráit, a szenvedést enyhíti, irgalmasságra ösztönöz és irgalmat gyakorol. A társadalmi élet, a házasság és a családi élet állandóan érzi üdvös hatását.

Az Oltáriszentség a bensőséges lelki életet élő emberekkel állandó kapcsolatot tart fenn. Jópásztorként vezeti őket az önmegtagadás és természetfölötti ima magaslatai felé.

Nézzük az egész világot. Az erkölcsi, társadalmi és politikai világot. Az egyházi és a misztikus világot a maga összes hittételeivel. Mindegyik fölött ott lebeg évszázadokon át termékenyítő és alkotó erejével az Oltáriszentség.

Ó, isteni szeretet csendes csillaga! Milyen csendesen, de mégis milyen erősen vonzod teremtményeidet kegyelemteljes működéseddel! Ó, hogy vonz minket is az örök szeretet mélységei felé, a szent és dicsőséges Szentháromság szemléletéhez!

Az Oltáriszentség nemcsak az Egyházban ébreszt áhítatot, hanem önmagában is éltető erő.

Mert úgy tűnik fel előttünk, mintha átölelné az egész Egyházat és kiterjeszkednék a még száműzetésben élő, de az örök haza felé zarándokló megváltottak minden szükségletére. Ezt a tevékenységet hétféle módon végzi: szentmise, szentáldozás, áldás, szentségház, szentségkitétel, szent útravaló és szentségi körmenet által.

Az Oltáriszentségben elrejtőzött Istenünknek ez a hét főtitka. Mindegyiknek megvan a maga sajátságos szelleme és külön működési módja. Ezek is különböznek egymástól, mint a harminchárom év egyik titka a másiktól.

Először a szentmise-áldozatról kell szólnunk. A szent-