Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
272 Az Oltáriszentség szentekre gyakorolt vonzóerejére vonatkozólag figyelemre méltó és hiteles példa történt Falconieri Szent Juliannával halálos ágyán. Egy dolog miatt nagyon vígasztalhatatlan volt. Hetenkint szokta ugyanis magát felüdíteni az eucharisztiás eledellel, de életének utolsó perceiben nem fogadhatta Jézust az Ol- táriszentségben, mert állandó hányinger gyötörte. Gyón- tatója és akik körülvették ágyát, vigasztalták és figyelmeztették, hogy emlékezzék arra az elhagyatottságra, amelyről az Üdvözítő panaszkodik a kereszten. Hajoljon meg az isteni akarat előtt és ajánlja fel az Úrnak ezt az áldozatot. így legalább megnyugtathatja kedélyét, hiszen mást úgy sem tehet. A szent megnyugodott e szavakra. Az alázat és megadás látható jelei kíséretében felvette tehát a betegek szentségét. A haláltusa kínjait nagy hősiességgel győzte le és bájos beszélgetésbe kezdett őrangyalával s kérte segítségét. Visszagondolt Szűz Mária szenvedéseire, — hiszen az ő tiszteletére viselte a szervita apácák ruháját. Könyörgött, hogy legalább az Oltáriszentségben lakózó Úr Jézus szemléletében gyönyörködhessék. Több úgy sincs neki megengedve. Nagyon szomorú lett és nagyon esedezett, hogy láthassa Jegyesét. Azzal indokolta kérését, hogy számára a halál nagyon keserű lesz, ha nem hozzák előzőleg ágyához a szent Ostyát. P. Giacomo, a nővérek gyóntatója, és a többi jelenlévő is teljesíthetőnek találta a szent óhaját. Közelébe hozták tehát az Eucharisztiát, hogy megadják neki az utolsó lelki vigaszt. Midőn megpillantotta, lángoló szeretetében többször megkísérelte, hogy felkeljen az ágyból és térdre boruljon. De gyengesége ezt nem engedte meg. Azért kérte P. Giacomót, hogy néhány pillanatra helyezze a szent Ostyát keblére; s így az Ür Jézus közelsége felűdítse szívét. Kérése teljesült. A beteg keblére fátyolt helyeztek, arra pedig a kehelykendőt és erre tették a szent Ostyát. Alig érintette azonban az Oltáriszentség az Istent szerető szűz tiszta keblét, midőn szeretettől eltelve, végső erőfeszítéssel így kiáltott fel: „Ó, édes Jézusom!“ S e szavakra szelíden és nyugodtan
