Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
264 tét. Sőt, mintha ezek még csodálatosabbak lettek volna. Az Űr Jézus szenvedésre alkalmas testben időzött ekkor Szűz Máriában, mint egykor megtestesülésétől születéséig. Visszahozta és visszaadta változatlanul szeplőtelen Szívét, amely Mária szívének véréből származott. Csütörtök és péntek közötti éjjel itt rejtőzött Máriában. Itt is megharcolta, mint a Getszemáni olajfái alatt a háromórás lelki haláltusát. A belső fájdalmakat, a lelki aggódást és mindazt, ami nem volt külső testi szenvedés, vagy megaláztatás, átélte édesanyja testében is. És mikor végül drága vére, mint titokzatos verejték a földre hullott, akkor a szentségi élet titkos csodái által az a vér is visszahúzódott, amely a Máriában lévő szent Kenyérben kíséretképpen volt jelen. Azon az éjjelen és reggelen Máriánál talált menedéket az ütések, gúny, megszégyenítés, erőszak, megosto- rozás, a tövisek és sebek ellen. Mert ezek a dolgok szentségi testét nem érinthették. De megjárta a haláltusa minden fokát és fenékig kiürítette a gyalázatnak és rettegésnek, az aggodalomnak és sértett önérzetnek, a megaláztatásnak és lelki megfeszítésnek, s mindannak kelyhét, ami csak gyötörheti az emberi szívet. De erőt vett magán, s állhatatosan kitartott mindebben, pedig ezek gyakran egyenkint is halált okozhatnak. A hét szót Máriában nem mondotta el. De mégis megvoltak benne a maga égi teljességében azok a belső érzelemhullámok, melyekből ezek a szavak előtörtek. Titokzatos módon folyt egész nap a vér az imádandó Kenyérből, úgyhogy ez a Kenyér mindig megőrizte valódi azonosságát a mi drága Urunkkal. Ugyanabban az állapotban volt mindig, mint amelyben Krisztus. Lassan elérkezett az a pillanat, midőn az Űr Jézus hangosan felkiáltott. De Mária szívében semmi sem törte meg a Szentség néma csendjét. A kereszten elvált a lélek a testtől és elszállt, hogy ragyogásával a pokol tornácát is bevilágítsa. Testét, istenségével egyesülve, a földön hagyta. Ugyanebben a pillanatban meghalt Máriában is és elvált tőle a lelke
