Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
260 szeretet hevít majd. Másokat sötét gyűlölet és kínzó félelem fog el. — De hát hol van most? Legyetek csendben és figyeljétek a szentmise menetét! Akit most az oltáterítőről felemelek, akivel — habár nagy félelemmel — oly feltűnő bizalommal érintkezem, ez Jézus, a mi egyedüli biránk. Ó, bárcsak egyesíteni tudnám a következő térdhajtással a bensőséges hitet és szereteted Az Oltáriszentség csendje mintha állandóan azt susogná: az Űr Jézus csak rád gondol. És az angyalok folyton csak azt mondják: ó mily boldog vagy! Az ég irigyel minket, a föld pedig ujjong. És hogy van a mi lelkünk? Ó, milyen visszás helyzetben és milyen kevéssé ismeri saját boldogságát! Lehet-e annál borzasztóbb boldogtalanságot csak elgondolni is, mint azt, mi lenne velünk, ha Isten csak egy pillanatra is megszűnnék ránk gondolni! — Azonnal visszasüly- lyednénk a semmibe. És ha megszűnnék Isten szeretni minket? — Pokollá változnék számunkra az élet. De szemléljétek ebben a titokban! Feltárja minden- hatóságát, hogy ne feledkezzünk meg róla. Kimeríti végtelen bölcseségét, hogy szívünknek iránta való kihűlését megakadályozza. Lejön utcáinkra. Itt pihen oltárainkon; zúgnak a harangok és száll a tömjénfüst. Majdnem minden lépésre találkozunk vele. Sajnos, mi, akik jól vagyunk, vagy legalább jóknak nevezzük magunkat, mégis mennyiszer elfeledjük őt. Pedig hiszünk, szeretünk, nagy dolgok után törünk és reméljük, hogy egykor a szeráfok között lehetünk! S mégis, mily keveset gondolunk rá, még kevesebbet beszélünk róla, amit pedig érte teszünk, az majdnem a semmivel egyenlő! Ó, Uram! Legméltóságosabb Oltáriszentség! Megengedted, hogy szívünk hidegebb legyen, mint a te tüzed. És ha nem így volna, akkor nem lenne szükség mennyországra, mert a föld azonnal mennyországgá válnék. Mert hiszen akkor ismernénk teljes dicsőségedet, s dicsőségeddel együtt kedves megalázódásodat is.
