Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
252 ról körülveszi. A kegyelem tőle, alázatos trónja magaslatáról és szegényes kristálypalotájából indul ki a láthatatlan napsugarakhoz hasonlóan és minden irányban szétszóródik. A dicsőség is körülveszi. Saját maga dicsőségét hozta magával, de még ez nem minden. Dicsőséges angyali seregek veszik körül szentségi jelenlétét és mindig újabb csodálattal imádják végtelen mélységeit. A szentmise és a legm. Oltáriszentség titka sohasem lesz szellemünknek megszokott és bizalmas. Legcsekélyebb mélységei közül sem fürkészhetnének ki egyetlen egyet sem a naprendszer óriás évmilliói alatt. Csak a mi hideg szeretetünk- nek oly megszokott és a mi gyenge hitünk számára oly kevéssé vonzó. Az angyalok között is vannak a kinyilatkoztatás szerint oly boldog szentek, akik életükben különös szeretetből, gyakran ellátogattak a szentségház isteni titkához. Miért vetted magadat annyira körül hármas birodalmaddal? Hármas sáncnak kell-e lennie szívem hidegségével és hiányos imádásom tiszteletlenségével szemben? Ha rátekintek, szememreveti szeretetem hiányait. Majdnem úgy tűnik fel, mintha mozgásba jönne a fehér lepel, s mintha beszélni akarna, — akkor pedig meg kellene halnom! Ó, ha meg tudnék egyezni vele! Nem kíván mást tőlem, mint szeretetem, s én sem kívánok tőle mást, mint több szeretetet, hogy vele neki szolgáljak. Miért nem lehetünk mi megegyezők? Jézus mindig szeretetreméltó, de sohasem oly szeretetreméltó, mint az Oltáriszent- ségben. Most azonban, amikor emberi természetének kimondhatatlan életszentségét, természetében, kegyelmében, dicsőségében és számos kiváltságában imádtam, isteni jelenlétének kimondhatatlan szükségét érzem. S íme leereszkedik és kinyilatkoztatja magát az Oltáriszentség- ben, hogy szeressem. Kívánja, hogy dicsérjem, dicsőítsem és magasztaljam, mintha Mária, az angyalok és a szentek nem magasztalnák annyira, amint megérdemli.
