Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

245 elragadtatással, ami lelkűket hatalmába keríti és szívü­kön áthullámzik. Mint a hajnal első fénysugarai, úgy világítanak a mennyei birodalom ragyogásában. Miért? Mert testvérük csodát tett értük és vére tisztára mosta őket. Mert a boldogító Isten-látás által Isten fogadott fiaivá váltak, s ez örök, elenyészhetetlen örökséget szer­zett nekik. Van-e olyan sors a földön, mely, — fürödjék bár a szerencse és boldogság sugarában, — ne lenne szánal­mas, összehasonlítva a keresztség után meghalt gyer­mekek égi dicsőségével. De hagyjuk most el a külső kör gazdag örömeit és menjünk tovább. Egy másik nagy sereg tűnik fel előt­tünk, amelyet senki sem tud megszámlálni. Ki hitte valaha, hogy egykor ily sok lélek lesz teremtve?! Ó, Jé­zus termékeny vére! Ó, mekkora sokaság! Fellelhető itt mindenféle nemzetség, faj és nyelv, minden nem, min­den kor, rangfokozat, foglalkozás és a világtörténelem minden korszaka. Milyen szépek! Életszentségük milyen sokféle! Nézzétek, miként ragyognak a szentségek jegyei lei- kükön, a keresztség gyémántjai, a bérmálás rubintja, az egyházirend smaragdjának hétszeres oldala, világos­zöld fényben. És minden egyes drágakő teljes és pom­pás fényt áraszt, mint azok a hatalmas égitestek, ame­lyek a természet hatalmas birodalmát megvilágítják és megtermékenyítik. Vannak itt pápák és egyháztanítók, vértanúk, hitval­lók és szüzek, szerzetes újoncok és laikus testvérek, vi­lági és szerzetes papok — mind megfürödve a Bárány fényében. Ezek azok a szentek, akik az angyali karok­ban megürült trónokat nem érték el. Nevezhetnők őket „helynélküli“ szenteknek. Mindegyikük egy önmagában álló világ, s feladatuk a Bárány imádása. Nézzétek, mint érkeznek új seregek óránkint az ég kapuihoz és mint vezetik az angyalok az új jövevénye­ket Péterhez, Péter Máriához, Péter és Mária Jézus­hoz, Jézus pedig Atyjához! Mindenegyes új lélek ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom