Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

vétlenül történik ez, mivel a zsinat szavai szerint a lélek Krisztus testével való természetes egyesülés következtében jelenik meg.

Megjelenik továbbá Krisztus megdicsőült testével együtt emberi testének és lelkének az isteni Igével való személyes egységeA

Krisztus ettől az egységtől nyeri méltóságát és minden megszentelő hatalmát. Igaz ugyan az is, hogy az isteni Ige mindenhol jelen van, azonban Krisztus testének és lelkének egyesülése az Igével nincs mindenhol jelen. Krisztus teste és lelke ugyanis csak bizonyos körülhatárolt helyen van.

Az isteni Ige tehát az Eucharisztiában szintén kíséretképpen (per concomitantiam), személyes egységénél fogva van jelen, vagyis nem csupán mint végtelen Isten, aki minden tárgyban egyformán jelen van.

Ebből levonhatunk még egy következtetést, azt t. i., hogy az Atya és a Szentlélek szintén jelen van a színek alatt. Jól meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem a létesítő (produktív) aktus erejénél fogva, amely ennyire nem terjedhet ki, hanem az Igével való kapcsolat és egylénye- gűség következtében.

A második csoda az a szellemi mód, ahogyan Krisztus teste minden testi tulajdonságával a színek alatt jelen van.

Az Isten ereje ezt a testet, összes tulajdonságaival együtt az anyagi természet fölé emeli és olyan szellemi létezési módot juttat neki, aminek következtében mintegy egy pontban lesz összesűrítve. Úgy jelenik meg tehát egyszerre és maradandóan a színek alatt, mint a szellemi lény, vagyis az egész Krisztus jelen van a kenyér egész színe alatt és egészen van jelen annak minden részében. Éppúgy, mint az eszes emberi lélek is egészen jelen van az

1 Krisztusban két természet van: isteni és emberi. Az egyiket az Atyától, a másikat Szűz Máriától nyerte. Ez a két természet azonban Krisztusban hyposztatikus, vagyis az Ige személyében (a második isteni személyben) egyesült egymással. A két természetnek az isteni személyben való egyesülését nevezi a teológia személyes, hyposztatikus egységnek (unio hypostatica).