Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
208 már a teremtésből tudunk; felfedi nekünk a leg fölsége- sebb Szentháromságot. Leleplezi Isten végzéseit: az ember bűnbeesésében, a rossz megengedésében, a megváltás tervében, az isteni kegyelem természetében és működési módjában. A jövendő világot éppoly jól kiszínezhetjük magunknak fényénél, mintha az csak egy földön lévő távoli ország lenne. Követhetjük a szentek társasága tevékenységének a nyomát a mennyben, a tisztítótűzben, a földön, majdnem csalhatatlan bizonyossággal. Egyszóval, alig van valami, amit Istenről, a teremtésről, a kegyelemről és az örök dolgokról tudunk, s ne a megtestesülés kinyilatkoztatásán át tudnók. Az a kevés pedig, amit megismerhettünk volna, ha nem lett volna előttünk kinyilatkoztatva a megtestesülés, ezt általa még érthetőbben, összefüggőbben, teljesebben tudjuk, úgyhogy azt is csaknem új ismeretnek nevezhetjük. Ezen felül a megtestesülés saját birodalommal rendelkezik. Lerombolta a válaszfalakat a fajok, nemek és nemzetek között; a zsidókat és görögöket, a barbárokat és a szkítákat, rabszolgákat és a szabadokat egyetlen egy égi nemzetté tette. Jézus Krisztusban, mint főben, egy tökéletes családdá. Mint birodalomnak, saját kormányzata van; földi és látható, amihez hasonló azonban nincsen a földön. A legfőbb papja valóságos király, aki az égtől kapta felkenését, magának az emberré lett Igének helytartója és küldötte, apostolainak pedig valódi utóda. A világon egy fejedelemnek sincs olyan határtalan hatalma, mint neki, aki maga majdnem teljesen világi-hatalom-forrás nélkül áll. Birodalmának határai nem hegyek és tengerek. Van külön bíráskodása, szabadsága. Vannak törvényei, intézményei, irodalma, költészete, művészete, filozófiája, teológiája. Rendelkezik ezeken felül a csalat- kozhatatlanság adományával; s vannak szentségei, szerzetesrendjei, amihez hasonló a világi birodalomban nincs. A megtestesülés egy csomó új eszmét hozott a világba
