Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

III. Könyv. Az Oltáriszentség - az elrejtőzött Isten

200

még szánakoznunk sem szabad — halálos betegen zuhan mindig vissza a kínokba. Lassan elhatalmasodik rajta az az érzés, hogy mindaz, ami körülveszi, örökkévaló. Mindez a pokolban: Isten szeretetreméltó jelenléte hiányának a hatása.

Mármost az Oháriszerttség egészen különös értelemben az Ö valóságos jelenléte. Éppen ezért a legm. Ol- táriszentség a pokol ellentéte, a mennyország előcsarnoka, sőt maga a mennyország már itt a földön.

Nézzétek, mint bukkanunk minden lépésnél csodálatos hatásaira. Isten az Eucharisztiába vonult vissza kegyelmével, jelenlétével és örömével, mint szeretetének utolsó várába. Üssük hát fel falai között sátorunkat és maradjunk mindig itt, mert ezek a kapuk képezik az egész emberi zarándoklás boldog célját.

Ó, te, a kárhozat és a végnélküli panaszok sivár földje! Ha Isten szép jelenlétének csak egyetlen napsugara esnék is örök kárhozatod legkülsőbb sötétségére, az egy pillanat alatt az öröm honává és a béke paradicsomává változnék át.

Ó, elrejtett jelenlét! Teremtetlen szépség, mutasd meg magad most, utolsó menhelyeden, az Oltáriszentségben. Mutasd meg magad, ha még oly kevéssé is, szegény méltatlan szívünknek és mi vágyakozó szeretettel sietünk eléd és veled örökre egyesülünk. Ha ilyenek Isten utai, csoda-e az, hogy dicsősége oly különös módon nyugszik e fölséges Szentségen? Csoda-e az, hogy égi fölsége részére ez már önmagában, új dicsőségnek kiapadhatatlan forrása? Minden, ami volt, van vagy lesz, csak Isten dicsőségére van itt. Ez az egész teremtés igazi, egyszerű filizófiája, minden lehetséges tudomány egyetlen, csa- latkozhatatlan igazsága.

Mi más a menyország, mint szeretetének csillogtatása, a pokol pedig igazságosságának kinyilvánítása? Mi más a tisztítótűz, mint hosszantürő irgalmasságának leereszkedése?

Mily sok dolog van a világon, a kegyelem és termé-