Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve
16 teremtményekre való hatása (influxus) áthatja az egész világot, kimondhatatlan életerővel tölti el azt és szub- stanciát nyer minden, ami a teremtmény fogalma alá tartozik. Ezt a befolyását és tevékenységét vonja meg Isten a kenyér és bor szubstanciájától az imádandó áldozat bemutatásakor. Ennek következtében a kenyér és bor szub- stanciája elveszíti teremtményi létjogát, eltűnik és visz- szaesik eredeti semmiségébe. A második csoda, ami ugyancsak a kenyér és bor szubstanciájára vonatkozik, nem más, mint az, hogyha a színek megromlanak, vagy megváltoznak és így Krisztus azoktól visszavonul, akkor az egyszer megsemmisült szubstanciák újra megjelennek és létezni kezdenek. Ennélfogva, ha a színek változása eléri azt a pontot, ahol a kenyér és bor saját szubstanciája már nem állhatna meg együtt a járulékokkal (ha t. i. kenyér lenne és nem Krisztus teste), akkor valósul meg ez a másik nagy csoda: az Úr Jézus, bölcsesége és mindenhatósága következtében ismét visszaállítja az eredeti szubstanciákat, megszünteti saját szentségi jelenlétét és a teremtmények rendes törvényei újra felveszik félbeszakított pályafutásukat. Mindez azonban olyan titokzatos módon történik, hogy semmiféle külső jel sem árulja el a kenyér és bor lényegének eltűnését, vagy régi helyükbe való visszatérését. Az az anyag azonban, ami most Krisztus testének és vérének helyébe lép, nem lesz valami új anyag, hanem visszatér a kenyér és bor régi lényege, anyaga. Ugyanaz az anyag kezd tehát újra létezni, amely már egyszer létezett és aztán megszűnt. Valahogy úgy látszik, mintha ez a szubstancia egy időre eltűnt volna a teremtés rendjéből az isteni mindenhatóság valamilyen titokzatos tartályába, hogy onnan egykor még egyszer a létbe jöjjön vissza.1 1 Ez azonban csak egy vélemény. Valószínűbb az, hogy nem a régi szubstancia jön vissza, hanem egy másik foglalja el Krisztus
