Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
III. Könyv. Az Oltáriszentség - az elrejtőzött Isten
2. FEJEZET. A Teremtő teremtményeiben. Isten jelen van az általa teremtett világban. Ha visszavonná jelenlétét, az egész világmindenség azonnal visszazuhanna a semmiségbe. Jelenléte nélkül semmi sem él, semmi sem működik, semmi sem valóság. Jelenlétének hármas köteléke átölel minden dolgot és átjárja azok egész mivoltát. Minden dologgal együtt van Isten: lényege, jelenléte és hatalma szerint. Lényege szerint azért, mert szubstanciája átfog minden véget, a világ összes határait és átjárja annak minden részét. Jelenléte szerint azért, mert lát, hall, tud és megért mindent. Hatalma szerint is, mert minden cselekménnyel közvetlenül együttműködik, mert keze tart fenn minden dolgot, még a rosszat tevő kezeket, a tilosba tekintő szemeket és a gonoszát gondoló értelmet is. Ezek mind visszaélnek Teremtőjük közreműködésével. Milyen kevés ember látja ezt át világosan! A következőkben állítsuk élénken magunk elé az oszthatatlan Szentháromság fenségét, amilyen az a teremtés elkezdése előtt volt, s aztán azonnal képzeljük magunkat az Oltáriszentséget rejtő oltár elé. Mit mond nekünk az Oltáriszentségről szóló keresztény hittétel? Ezt a kérdést kell feltennünk, s miközben feleletet adunk rá; állandóan emlékezetben kell tartanunk a hittudomány főtételét: mindazt, amit Isten kifelé cselek- szik, a teljes Szentháromság teszi. Az Oltáriszentségről szóló tan, amelyet teljesen átjár a Szentháromság dogmájában való tiszta hit, azt mondja, hogy a második személy, az örök Ige, aki kezdettől fogva az Atya ölében volt s vele egyenlő és egy lényegű, az Atyával és a Szentlélekkel együtt elhatározta, hogy részt akar venni saját teremtett világában, s benne helyet akar foglalni. Szeplőtelen, szüztiszta Anyát választott ki magának, Évának igazi, húsból és vérből való, tisztán emberi ter151
