Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
II. Könyv. Az Oltáriszentség és az ájtatossági gyakorlatok
100 vert szívünkben Szűz Mária iránti áhítatunk, még ha nem is gondoltunk rá. Ez a jelenség az Egyház egész életében megnyilvánul és nem szorul további magyarázatra. Most elsősorban azt a különös összefüggést akarjuk kimutatni, amely az Isten Anyja s a szent gyermekség titkának áj tatossága között fennáll. Menjünk vissza az Úr Jézus születését megelőző időbe és foglalkozzunk a kegyelemmelteljes Anya iránti áhítatunk első forrásaival. Ezek a források: esküvője, a templomban való bemutatása, születése és szeplőtelen fogantatása. A Boldogságos Szűz esküvője elmélkedésünk számára édes és gyümölcsöző forrás. Hasonlít a napfölkelte fény- özönében fürdő hegységhez: sokat sejtet a jövőről . . . Itt készül a megtestesülés titkát rejtő titokzatos fátyol. Itt mutakozik meg legjobban Mária kettős szépsége: az anyaság és a szüzesség. Ha jól megfontoljuk ezt a titkot kisérő körülményeket, akkor azt látjuk, hogy olyan hősies erénygyakorlat nyilvánul meg benne, amint ez illett is Isten szeplőtelen és választott szolgálóleányához. Engedelmesség, hit, önmegtagadás, alázatosság, szüzesség, mindezt az erényt olyan fokban gyakorolta itt, ahogy a világ azelőtt ezt nem is sejtette. A kétszeres kiválóság titka: a szüzesség és az anyaság, jól jelképezi az Úr Jézus két természetének egy személyben való egyesülését. De mi lenne ez az esküvő a szent gyermekség titkának már rávetődő fénye nélkül? Éppilyen gyönyörű titok a Boldogságos Szűz bemutatása a templomban. Valóban kedves látvány. A fiatal, de csodálatos Szüzet látjuk itt az érett kor tulajdonságával és méltóságával felmenni a templom lépcsőjén. Teljes tudatában és ismeretében van feladatának. Azonban ez csupán az első lépés volt ahhoz az áldozathoz, amelyet édesanyjának, Annának méhében megkezdett, aztán ez az önfeláldozás egyre magasabbra tört
