Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

II. Dogmatikai rész

68

c) Ezt a liturgiát végezte el helyettünk, az egész teremtett világ nevében Jézus a kereszten s ezt végzi minden misében, — de úgy, hogy itt mi is vele végezzük. Ezt akarja, óhajtja.

Krisztus élete már fogantatásától kezdve örök elismerés, Istent-dícsérő liturgia. Ennek a liturgikus szent életnek a magaspontjai, kivirágzásai a Golgotahegy és az oltárok, a rajtuk folyó legszentebb liturgiák. A golgotái liturgia az ö halandó „test-vér“ életében, az oltári liturgia meg a szentséges „test és vér" dicsőült, szellemies életében tárja, viszi Isten elé az örök Fiú legszebb tiszteletét, imádatát.

Nem két különböző áldozat a kettő, hanem az áldozatul élő Emberfia egy áldozatélete két felajánlásban, a felajánlás két külső módjában. Kereszt és oltár, formák az egy örökáldozat bemutatására és megfelelnek a megváltói élet két állapotának. A forma kettő, de egy az áldozat. Egy a bemutatója : Jézus Krisztus és egy a bemutatott érték : a megváltói élet.

Tehát az esemény ugyanaz. Megismétlődik. A Szentháromság megtestesült második Személye testét és vérét, egész életét felajánlja az örök Isten elismerésére az emberek millióinak képviseletében.

Csak a külső körülmények különbözők. Ott Jeruzsálemből ment fel a Kálvária hegyére, a zsidó állam egyik kivégző, kínzó eszközére hagyta magát felfeszíteni. Kicsorgatta vérét és úgy ajánlotta fel megváltói életét imádatul a Teremtőnek. Ebben a véres formában. Az oltárra az égből jön a megdicsöült Krisztus és a kenyér-bor titok alá rejtett áldozatban megismétli és megújítja a legigazabb Istenimádást. Életét adja.

A Golgotán teste még halandó, melyet verni, leköpni, szegezni, átdöfni lehet, hogy omlik belőle a vér. Az oltáron dicsőült, szellemies ez a test. Itt nem szenved. A föltámadt test nincs alávetve érzéki szén-