Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)
I. Bibliai-történeti rész
33 zatát bemutassák és a hívek Krisztus testében részesüljenek. Bizony nyomorúságos viszonyok voltak. Újra megteltek a katakombák, újra lopva vitték az Oltári- szentséget a betegeknek és foglyoknak. De mi lett a sorsa azoknak, akikhez nem lehetett eljutni ? Mi lett a sorsa a szigorú zár alatt szenvedő foglyoknak ? Ők nem részesülhettek talán a szentmise kegyelmeiben ? De igen ! Mert a vágy nagy volt bennük a szentmise után : életüket azonnal is odaadták volna, csakhogy szentmisét hallgathassanak. Hogy mennyire vágyódtak a börtönlakó hívek a szentmise után, mutatja Szamoszatai Szent Lucián (f 312) története. Öt keresztény hite miatt tömlöcbe taszították s a börtön cserépdarabokkal behintett padlóján feszítették ki hátrakötött kezekkel. Ilyen helyzetben volt, amikor közeledett a Háromkirályok ünnepe, amely a régi egyházban egyúttal a Megváltó születésének is ünnepe volt. A keresztények, akik vele sínylődtek a börtönben, égtek a szent vágytól, hogy ezt az ünnepet az Űr Jézus vételével ünnepeljék meg és ezzel új erőt kapjanak közelinek érzett végső nagy szenvedésükre. Áldozópap csak egy volt közöttük, Lucián, az is hanyatt a földre volt bilincselve. Oltárnak, asztalnak nyoma sem volt. Most olyan szentmise következett, amilyent sem előbb, sem azután nem mutattak be. Szabad keresztények a tömlöcön keresztül kenyeret és bort adtak be ; fogolytársai Lucián mellére gyolcskendöt terítettek és erre helyezték a szentmiséhez szükséges kenyeret és bort. A megkínzott vértanú melle volt az oltárkő ! Elimádkozza a miseimádságokat, majd a legnagyobb tisztelettel és kegyelettel szinte lehelve ejti ki az átváltoztatás szavait. S íme, az Ür Jézus teste és vére ott pihen a szent vértanú keblén ! Az egyik vértanú-társ, egy diákonus felkel s megáldoztatja a sötét börtön szent lakóit. Ez volt Szent Lucián utolsó miséje. III. Szentmise a IV. században.1 A 313. év meghozta a keresztények számára a várvavárt békét s Nagy Konstantin császár milánói rendelete szabaddá tette a nyilvános vallásgyakorla1 Petró J. : A szentmise története. 3
