Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

24

fölséges Isten küldötte és kente fel őt e legszentebb papságra. És Ő utána az egész újszövetségi papi rend is ilyen családfa-nélküli : Melkizedek rendje szerint való. Nem születik pappá, hanem az Úr hívja, mint Áront.

Melkizedek méltósága nagyobb volt, mint Ábrahámé, mondja Szent Pál. Mert tizedet adott neki Ábrahám a zsákmány legjavából és mert Melkizedek főpapi áldását adta rá. Aki pedig tizedet kap és áldást ad, az nagyobb, mint az, aki a tizedet adja és az áldást kapja. És amint Ábrahám így alárendelte magát az igaz Isten fölséges papjának, Melkizedeknek, éppen úgy az Ábrahám ivadékából származó ószövetségi papi rend is alá van rendelve a Melkizedek rendje szerint való újszövetségi papi rendnek : Krisztusnak és az ő örök papi nemzedékének. Az ószövetségi papi rend megszűnt, mert nem volt tökéletes. Az új papság, mely Melkizedek rendje szerint való, örök és meg nem szűnik mindörökké, mert tökéletes papi rend : gyökere az egyedüli fölséges főpapunkban, Krisztusban van, aki örökké él.

És íme — inti Szent Pál olvasóit —, „éppen ezért örökre is üdvözítheti azokat, akik általa Istenhez kö- zelednek, mert mindenkor él, hogy értünk közbenjárjon. Mert illő volt, hogy ilyen főpapunk legyen, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített és föl- ségesebb az egeknél, akinek nincs szüksége arra naponkint, hogy miként a papok, előbb a saját vétkeikért mutassanak be áldozatot, azután a népéért ; mert ezt egyszer megcselekedte, önmagát feláldozván.“ Aztán még hozzáteszi, hogy az ószövetségi törvény gyarló embereket rendelt papokká. Az eskü szava azonban (t. i. az Úr esküje, melyet a mi főpapunkra tett a 104. zsoltárban, hogy „megesküdött az Úr és nem bánja meg : Te pap vagy mindörökké...“ Zsid. 7, 21.), — szóval eme eskü szava,,