Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)
I. Bibliai-történeti rész
17 az általa kiérdemelt örökségen, az ő dicsőségén, az örök boldogságon. Amint Izsák is részesévé lett Atyja örökségének, a messiási ígéreteknek. Én tehát megyek, megyek minden nap a szentmisére és kinyújtom lélekben a két kezemet az oltár felé, ráteszem az oltárra, az ott éppen megjelenő Isten Bárányára és imádkozom szent megnyugvással, kérem minden nap újra, hogy : / Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, vedd el az enyémet is. De vedd el egészen, tépd ki gyökerestül... és így tiszta lélekre tudjam felépíteni az én Istennek tetsző áldozatos életemet. Égő szeretettel mondom el minden szentmisémen az Egyház gyönyörű imáját, melyet Liguri Szent Alfonz miséjében a felajánlás után ad a miséző pap ajkára : „Urunk, Jézus Krisztus, ez áldozatnak tűzével égesd el a mi szívünket kellemes illattá : te, aki boldog Mária Alfonznak megengedted, hogy a szentmise e misztériumát bemutassa és hogy ez által teneked önmagát is szent áldozatként odaadja ..(Secr. aug. 2.) Ez a gondolat ne hagyjon nyugodni egy napra se : nekem áldoznom kell ! nekem áldozatokat kell hoznom ! Az áldozatos élet egészen emberi. Nemcsak Istennek sajátja. Mindig akkor virágzott és boldogult a társadalmi élet, amidőn szép számmal akadtak önzetlenek, akik tudtak áldozatokat hozni. — Ábrahámtól, a szentmiseáldozat Krisztusától tanuljunk meg áldozatokat hozni, mert a mai társadalom fonákságait és veszedelmeit ez fogja elsimítani. 2. Melkizedek áldozata Malakiás jövendölésével. (Gén. 14., Mai. 1.) A történelem homályos mélyén látunk egy kis győztes csapatot, amint vonul hazafelé Palesztina hegyes vidékein át. A magas északról délre : Dántól le egé2
