1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

Levita köszöntő.

(XI. Pius pápa aranymiséjére.)

Ha tobzó tengert tépi a tájfun S a lépcsők fölött lámpák ingának,

Tépett partokon alvó városok Máskor bódult álomban ringanak . . . Végtelen partok városai most Köréd suhannak, Atyám, melegen,

Hogy viharorgonás éjszakájuk is Nagy ünnepedhez muzsika legyen.

A tengerektől a Vatikánig Az alkony nyomán kipirul az ég,

Forró folyamban öt világrészből Szárnyrabocsátja szerető szívét Millió fiad, gondbántott Pásztor. . .

És ahol a föld nagy szíve lüktet,

Szent kupolák és árkádok tövén Elédcsorgatják hálakönnyüket . . .

Maroknyi gyermek elszántott földön, Csobogó vizek elárvult partján,

E barna éjből mi is eljöttünk,

Simogass végig e kicsiny gárdán:

A nagyok súlyos, zuhogó szavát Intsd le egy szóra szent ünnepeden S hallgasd, Atyánk, e gyermekgagyogást, Ezer éve hallod, nem idegen.