1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Harmadik rész

JEGYZŐI JELENTÉS.

297

is olyan szomorú, sötét karácsonyestjük van. A felszólítás nyomán az Iskola helyisége olyan lett, mint egy nagy áruház. Mindenki hoz abból a kevésből, amit nélkülözni tud, tele lesz az egész terem használt, de még használható felső és alsó ruhákkal, cipőkkel. Előkerülnek a karácsonyi csomagok ízletes falatai, amiket gyermekének készített a szerető édesanyai kéz, hogy azokhoz vándoroljon, akiknek nem tud enni adni egy másik, fájószívű édesanya. Készpénzben is 347 P-t gyűjtünk össze, melyből 30 pár új gyerekcipőt, 10 öltözet ruhát, 30 kg. lisztet, 10 kg. zsírt és szalonnát és más élelmi cikkeket veszünk. Hálás köszönetünk főtisztelendő Spirituális urunknak, ki nagy bőkezűséggel támogatta szerény akciónkat. Dec. 24-én d. u. pedig 22 kétségbeesett családot keresnek fel a Magyar Egyházirodalmi Iskola tagjai, kispapjai, megimádkoztatják a sovány, kócos gyerekeket, könnyeket lopnak munkásapák fáradt szemébe, hogy este ők is soha nem érzett örömmel várják a megtestesülés szent titkának ünnepét.

A kép, melyet az Iskola évi munkájáról adtunk, nem teljes. Május 3.-val zártuk le a jelentést és így az utolsó hetek munkája hiányzik. Arról, hogy dolgoztunk, bizonyságot adhat a kiadvány is, mellyel évek hosszú csendje után lépünk újra a közönség elé. Most sem jutottunk volna ennyire, ha nem lennének pártolóink, jóakaróink, kik megértéssel, szeretettel segítettek azon, hogy méltóképen emlékezhessünk meg Iskolánk századik évéről. Szellemi és anyagi támogatásuk nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy kiadhattuk jubileumi emlékkönyvünket. Azért itt fejezzük ki őszinte hálánkat szemináriumi elöljáróinknak, kik gyűléseinket látogatásukkal, jótanácsaikkal, bölcs oktatásaikkal oly gyakran tisztelték meg. Külön kell köszönetét mondanunk főtisztelendő Saly László dr. prefektus úrnak, ki könyvtárunkat hat darab könyvvel és az Iskola termét Prohászka püspök mellképével ajándékozta meg és több ízben pénzadománnyal segítette az Iskolát, — Rektor úr Onagy- méltóságának és főtisztelendő Kernsr István dr. Spirituális úrnak, akik pályatételek kitűzésével buzdították a tagokat fokozottabb munkára.

Azért, hogy szűkös anyagi helyzetünk ellenére is könyvet