1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
264 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. A modern élet poros útszélein sokan, sőt többen járnak, akiknek arcán barázdát vágott a múlt. A pap „confiteor“-jára mindannyian mellünkre üthetünk .... „mea culpa“ illik az ajkunkra. A mai kor emberének Ágoston is kell, különben a sok megroppant gerinc végleg eltörik, a viharvert virág sárba vész ! Ágoston biztató fénye kell korunk sok emberének, hogy a vihar elültével a lekonyult virágkelyhek, a meghajlott, sárga aranykalászok felegyenesedjenek. A XX. század sok százalékának Szent Ágoston kell, hogy eljuthasson a dicső Szent Imre-ideálhoz. Ez nem az én gondolatom ... ez nekem csak vigaszom !... Krisztus mondotta ! Alázattal hiszek neki, hogy a 99 igazat el lehet, sőt el kell hagyni az egy Ágostonért ! Óriási vigasz, óriási vonzóerő, nagy biztatás nekünk ez az 1500 éves Szent Ágoston ! Csak meg kell mutatni az embereknek ! Odaállítani a foszlányos ruhájú, sebeslelkü emberek elé ! Ágoston a magasságok felé törtető férfinemzedék reménye. Nem lehet férfi, ha még olyan nagy is, akinek ne imponáljon Ágoston alakja. Csak nem ismerik. Bizonyságul, hogy Krisztus megnyugtatja a fáradt, terhelt, tékozló vándort... Nemes Iskola ! Ha megállók e kép előtt s nézem a végtelenbe néző szempárt s a nagy lelket, amely mögötte rejlik, nem tudom, kit dicsőitsek, a fáklyát, vagy az éjszakában járó embereknek fáklyagyújtogató’Istent, aki csodálatos az ő szentéiben ! Ágoston nagysága mellett gügyögve álmélkodunk s tanulunk a gyermektől. A gyermeknek mesél a nagyapó ragyogó óriásról, hősökről, lovagokról, Robinsonról.. . s este, mielőtt az álom elsimogatná szempillácskáit, egy probléma bántja : vájjon idővel ne válhatnék-e belőle ilyen óriás !... a szempillák lecsukódnak, a mese-világ szertefoszlik, de a lélek mélyén ott marad az ideál ! Testvéreim ! Oltárrá lett a bűnös sírja. Sokan járnak oda áldozni az 1500 éves utódok közűi, beszélnek, jubilálnak, dicsőítik azt, aki Magdolna utait járta, Péter könnyeit sírta, Szent Pál életét élte... ám mindez szertefoszlik lassan, de megmarad az ideál, az evangélium : ha ezek megtehették, miért ne te is, XX. század embere ?! ! ! Ezt zúgja világgá az 1500 éves jubileum harangszava ! !
