1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
SZÉCHENYI VALLÁSOSSÁGA. •245 változtatásában közrejátszik egy olyan esemény is, mely természetének sajátos voltánál fogva ragadta meg mélyen és egész életére kihatóan. Ebben az időben meghalt egy távoli rokona, aki iránt romantikus és néma szerelmet táplált. A halál oka tüdővész volt, de Széchenyi valahogy úgy képzelte, hogy ő az oka a szeretett lány halálának; Ez a föltevés alaptalan volt, túlhevült, romantikus fantáziának a terméke; de az ő lelki életében igen reális tényező lett, kisértő árnyék, mardosó önvád, rejtett, mindig újra és újra felszakadó lelki seb, melytől alig tudott megszabadulni. Ez az érzés hasonló volt élete végének rettenetes lelki kínjaihoz. Azok szinte ennek kiújulásai. De ez a belső szenvedés jót is hozott. Mélyítette lelkét s a vallásra irányította gondolkodását. Azon töpreng, vannak-e olyan boldog emberek, akik sohasem éreznek hajlamot a rosszra. Ő maga, bár akarata ellenére, mindig csak gonoszát cselekszik. Azt hiszi, nem képes igazán szeretni, pedig ebben áll a boldogság. Az angyalok azért boldogok, mert szerethetnek, az ördögök kárhozata és kínja az, hogy szeretniük nem lehet.1) Lassanként ismét többet gondol Istenre, most már újból imádkozik minden este.* 2) Evvel azután együtt jár, hogy most az önneveléshez is komolyan hozzálát. Célja: „Férfinak lenni és erősen akarni, mert csak a férfiúság, csak az erő körül egyesül az emberiség, ahogyan a mindenségnek a hatalmas Isten a közzéppontja.“3) Mikor ilyen gondolatokkal foglalkozik, újra felébred tisztelete a kereszténység iránt : legalább is elismeri, hogy az önnevelés, az önfegyelmezés terén a kereszténység messzire tudja vinni híveit, látja, hogy a kereszténység gyümölcsei férfias tettek, hogy az igazi keresztény erős és értékes ember. Páduában kivégzésen van jelen, a részeg szökött katona, akinek meg kell halnia, őrjöng rettenetes félelmében, — s ez a jelenet nagyon megrázza Széchenyit. A vesztőhelytől azután a templomba megy s izgalma lecsillapodik, mikor meglátja a mártirok képein a „fönséges halálmegvetést, az átszellemültséget, a csodálatos boldogságot a kínok között.“ ») Napló, 1818, jul. 17. 2) 1818. aug. 2. 3) Napló, 1818. aug. 3.
