1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
SZÉCHENYI VALLÁSOSSÁGA. 243 zásáról. Gyónásában — mondja — félelemből, hogy valamit kifelejt, még olyan bűnökről is vádolta magát, melyeket sohasem követett el, áldozás előtt pedig még szájat sem mert öblíteni, nehogy „valami homoeopathica dosis“ víz lemenjen a torkán. Ezen esetleg mosolygunk, de ez a magában véve ke- vésbbé üdvös tünet utal arra az igazi, értékes lelki életre is, utal gyengédségre, tiszteletre, élő hitre. Bátran mondhatjuk, hogy Széchenyi lelkét gyermekkorában a fenntartás nélküli jámbor hit jellemzi. Azonban Széchenyi alig tizenhatéves korában kikerül a szülői ház istenes levegőjéből. 1809-től résztvesz a napóleoni háborúkban s mint fiatal katona, az eddigiekkel merőben ellenkező hatásoknak van kitéve. Széchenyi olyan hadseregbe jut, melynek tisztjeit túlzás nélkül egyszerűen pogányoknak mondhatjuk. A hadjáratok befejezése után a bécsi léha főúri társaságokban csak olyanokkal érintkezik, akik a vallást, az erkölcsöt, az Egyházat mélyen megvetik és a hívő lelkeket lenézik. Régi jámbor olvasmányai helyébe az enciklopédisták, Voltaire és más hasonló irányú könyvek lépnek. Nem is lehet csodálnunk, hogy a gyermeki hit, melyet tizenhat éves korában magával vitt, nem bir megküzdeni ezekkel a befolyásokkal. Lelkében nagy forrongás áll be ; gyermekkori buzgóságának tépett foszlányai megmaradnak ugyan, de a kételkedés, a szkepszis kerekedik fölül. De a kételkedés nem nyújthat megnyugvást. így azután ezekben az években kaotikussá nő a belső zűrzavar. Kemény Zsigmond így írja le ezt a lelkiállapotot: „Valóban nem természetes-e, hogy Széchenyi vallásos kedélyű és egyszersmind kutató elméjű lévén, vakbuzgó első neveltetése és korán megkezdett nagyvilági életének ellenkező irányú iskolája miatt sokkal hosszasabb idő alatt jöhetett magával tisztába, mint mások és sokkal nehezebben leli meg azt a súlypontot, mely ingatlanul föntarthassa, mint a kisebb talen- tumú, de összehangzóbb kifejlődést nyert egyének?“1) i) i) Kemény Zsigmond : Történelmi és irodalmi tanulmányok. I, Gróf Széchenyi István (1851) Budapest, 1907. Ha a „vallásos kedély“ és „kutató elme“ ellentétbe állítását nem is fogadjuk el s „vakbuzgó nevelés“ helyett inkább vallásosat mondanánk, mégis élesen bevilágít ez az idézet Széchenyi pszichológiájába. 16:
