1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
234 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. " Azonban bármennyire nemes és minden figyelmet megérdemlő mozgalom is ez, mindmáig csak programm maradt. Áfra Nagy János ipariskolai tanár, aki az egész ügybe lelket adott, a hozzáintézett levélre az AMKE. tanoncvédelmi szervezetének eddig elért munkájáról ezt Írja: „ . . . elkészítettem a nagyszabású programmot, vezetőinknek azonban nem sikerült a megvalósításhoz annyira nélkülözhetetlen anyagi és erkölcsi patronusokat megszerezni. így ma is a programmnál tartunk. Egyedül a tanonclapot sikerült megindítanom, de a további fenntartása ennek is bizonytalan.“ Csodálatos, ez az ügy már régóta érett és a társadalom még sem akar tudomást szerezni róla ! A kérdés tehát ez: mit és hogyan kell tennünk a jövőben? Jól tudom, hogy dolgozatom nem kerül tanoncok kezébe. Erre tekintettel kell lennem, amikor a továbbiakban, csekély erőmtől telhetőleg, azokat az eszközöket ismertetem, melyek a tanoncügy javulását szolgálhatják. „A nevelőt rendszerint úgy képzeli el a gyermek, mint aki egy idegen gondolatvilágot akar a leikébe belevinni. Ebből következik, hogy mikor nevelőjével találkozik, a lélek kárpitja összehúzódik.1) A „Tanításterv és utasítások“ alapján említettem már, hogy melyek a főbb irányelvek, amelyek egy tanonc- hitoktatót a tanoncokkal szemben vezérelhetnek. Itt különösen kiemeljük a megértést, a szeretetet. Ez legyen a mi orvosi fehér köpenyünk, amelybe burkolózva a tanonc lelkének kárpitját felnyitjuk. Megfontolásra méltók Gárdonyi gyönyörű szavai : Mikor először lépsz az iskolába, Legyen arcodon Krisztus nyájassága. Ha látsz köztük rútat, rongyosat, Gyermekarccal búbánatosat : Ismerd föl benne a koránszenoedőt, Öleld magadhoz és vigasztald meg őt. Biztosak lehetünk abban, hogyha eleinte zárkózottak és tartózkodók is, de ha szeretetet éreznek, sokkal jobban tudnak ragaszkodni, mint a diákok. Akit szeretnek, azon valósággal csüngenek és mindig szívesen kérdezgetnek és tanulnak tőle. *) Marcell : A lélek megközelítésének művészete. K. N. 1925. 3. sz 107. o.
